Ünnepeld az életed!

Kedves Olvasóim! Az elmúlt hétvégén Szedresen jártam, a szokásos tavaszi scrapbook táborban. Ebben a bejegyzésben bemutatom két alkotásomat, amit mások által tartott workshopokon készítettem, valamint a fotócserés játékon Vikinek készült scrapbookoldalamat

Kedves Olvasóim! Nyári utazós scrapbook album, mely készült... háborítatlan nyugalomban - a címben megkezdett mondat így folytatódik. Nem akartam ennyire hosszú címet adni ennek a bejegyzésnek, de ha felidézem azt a júliusi, napfényes délutánt, családi nyaralásunk közepén, s végignézek a fényképeken, ezt a címet tudom adni az élmény emlékének.

Kedves Olvasóim! Talán többeknek lesz ismerős az érzés: amikor rátalál az ember arra a területre, ami idővel szenvedélyévé s hivatásává válik, egyszerűen falja az ehhez kapcsolódó, elérhető ismereteket . Én is így voltam és a mai napig is így vagyok a scrapbooktechnikával. A minap lehetőségem nyílt arra, hogy beszerezzek egy régi, hőn áhított scrapbook könyvet, Becky Higgins amerikai scrapbook hírességtől, s így bővült a házi scrapbook kincsestáram. Ennek kapcsán eszembe jutott az első internetes vásárlásom, a "nagy" Amazon.com-ról, amikor egy féltucat könyvet pakoltam virtuális kosaramba, s totál gyermeki izgalommal és lelkesedéssel vártam a pakk megérkezését. Úgy tűnik, ez még ma sem múlt el...

Kedves Olvasóim! Úgy bizony, jól jön néha a srapbookos kelléktár és a scrapbook technikában gondolkodó anyuka is a háznál. Egyik este kisebbik fiam rémülten észbe kapott, hogy három nap múlva be kell vinni majd az iskolába egy tablót, egy választott növényről vagy állatról. Szó, ami szó, elsőre rövidnek tűnt az idő, viszont én annál lelkesebb lettem, végre együtt scrapbookozunk, s csinálunk egy jó kis tablót a mókusról! Ebben a blogbejegyzésben ennek a közös munkánk végeredményét láthatjátok. Bőven alkalmaztunk scrapbookos trükköket, az albumkészítésben bevált díszítési technikákat. Jól jött, hogy anyának vannak itthon mindenféle eszközei, s klassz alkalom volt az együtt alkotásra is.

Kedves Olvasóim! Ez óriási! Végre-valahára idetévedtem az egykor oly sűrűn vezetett személyes blogomra, hogy írjak egy bejegyzést, s mit látok? Az egykor lelkesen életben tartott blogon ez a bejegyzésem lesz idén a második, s egyúttal búcsúztathatom is az óévet. Az előző bejegyzés címe " Évet nyitok a blogon - már épp ideje! " volt. :) Ha nem olvastad, most megteheted. Kihagyhatatlan! ;) Kapolcson, a Művészetek Völgyében, a Palya Udvarban, Beát hallgatva Szóval, ha kértél belőle, s kapod a blogértesítőmet, most bizonyára meglepődtél, s talán meg is örültél, hogy új bejegyzésről szóló levél érkezett. Gyorsan vázolom a helyzetet. Az elmúlt év gazdag volt számomra személyes és családi élményekben, scrapbookozásban, üzleti teendőkben, anyai kihívásokban. Sok dolgot át kellett gondolnom, át kellett szerveznem, s ezzel oly' rettentően lefoglaltam magam, hogy úgy sikerült, hogy e szívemnek oly kedves szeglete a világhálónak, egy kivétellel egész évben érintetlen maradt...

Kedves Olvasóim! Idén ez a legelső bejegyzésem, ezért is adtam ezt a címet. Gondoltam, összefoglalom mi is történt velem az elmúlt két és fél hónapban, ami alatt nem kerültek fel bejegyzések. Lehet, hogy hosszú lesz, előre szólok, mert sok minden történt velem. Lesznek benne személyes vonatkozású gondolatok, de persze, valahogy a legtöbb mondat vége a scrapbook felé kanyarodik. :)

Kedves Olvasóim! Gondoltatok már arra, hogy olyan személyekről készítsetek oldalt, akik már nincsenek veletek? Akik már előrementek... vagy talán meg sem születtek, de egy ideig mégis veletek voltak. Szomorú témájú oldalak ezek, de nem is gondolnánk, milyen szerepet tölthetnek be egyrészt a családi scrapbookos krónikában, másrészt, s ez a fontosabbik részt, a legbelső életünkben. Ezeket az oldalakat gyógyító scrapbook alkotásoknak hívja a nemzetközi scrapbook "irodalom". A Mindenszentek ünnepe és a holnapi Halottak Napja alkalmából szeretném bemutatni azt a három alkotásomat, amit ebben a témában készítettem. Arról szól majd ez a blogbejegyzés, milyen motivációim voltak az elkészítésükre, hátha valamelyikőtöket, e csendes estén alkotásra késztetem.

Minden kedves olvasómnak békés, boldog ünnepeket kívánok szeretettel. Köszönöm, hogy ebben az évben is olvastátok rövid írásaimat. Karácsonyi üdvözlet gyanánt hadd osszam meg veletek meglepetésvideónkat. Annyira friss még, csak tegnapi vettük fel... nagyon szeretem. Jó volt megélni, ott lenni. Mi akikről készült, arra gondoltunk, megosztjuk. Azért, hogy aki megnézi, annak talán átjöhet, milyen jó, ha vannak emberek akikkel együtt rajonghatunk a közös hobbinkért.

Kedves Olvasóim! Itt a május! Számomra sokáig ez volt egyik legfantasztikusabb hónap. Emlékszem, még iskolásként is nagyon vártam már mindig, hogy május legyen, mert akkor már lehetett pólóban bicajozni, melegen sütött a nap, de még nem volt forróság (de azért szinte mindig lesültem pólóban nyár elejére... brrr :| hehe :D). No, és az sem volt mellékes, hogy a május már gyorsan ment, még egy-két dolgozat, júniusból még két hét és máris itt volt a vakáció! Aztán 10 év munkával telt , akkor már a május mindig lassan cammogott, vártuk a szabadságolások idejét, emlékszem, volt, hogy csak augusztusban tudtam szabira menni. Ahh, "kibírhatatlan" volt a május, június, július.. :D

Kedves Olvasóim! Sok hírrel jöttem, mert sok minden történt, amióta nem jelentkeztem. Most, hogy már az újságárusoknál nem lehet kapni a Blikk Nők február 9-én megjelent számát, megmutathatom a teljes cikket. Azt, amelyikről már írtam korábban, amikor Polyák Lillával és Zoltán Erikával scrapbookoztam . Ha a nem olvastad a cikket, és az alábbi képre kétszer kattintasz, megnyílik nagyban! :)

Kedves Olvasóim! Szeretettel köszöntelek Benneteket századszor is! Számomra hihetetlen, hogy ez a 100. blogbejegyzésem. Szeretem és kedves nekem mind a száz. Remélem Ti, akik most olvassátok, ugyanígy érzitek és továbbra is olvasóim maradtok idén is. Köszönök minden eddigi visszajelzést, feliratkozást, látogatottságot, kattintást! Jó érzés tudni, hogy kapcsolatban vagyunk egymással. Eredetileg azért írtam volna meg ezt a blogbejegyzést, hogy megmutassam a januári scrapbook alkotásaimat. De most csak kicsiben mutatom őket, mert még egy fontos hírt szeretnék Veletek megosztani, amire már a címben is utaltam...

Kedves Olvasóim! Aki személyes blogot vagy honlapot üzemeltet igyekszik olyan külső megjelenést és belső tartalmat kialakítani, hogy az leginkább tükrözze a személyiségét. Ti is ezt tapasztaltátok. Időnként pedig bizony jól jön az önvizsgálat, a mérlegelés, a következtetések levonása, s, ha van rá belső késztetés, a megújulás. Régimódi és naiv természet vagyok, s, tán bolond módon hiszek a nagy szavakban. Akár nekem mondják, akár én mondom ki őket. Az elmúlt hetekben és hónapokban olyan dolgok történtek körülöttem és a belsőmben, ami ilyesfajta megújulásért kiáltott. Ráléptem néhány napja egy másik útra, ehhez pedig bátorságot kellett gyűjtenem. Meglépni dolgokat, elszakadni régen megveszekedett módon hitt álmoktól. Talán többek látták Clint Eastwood A szív hídjai c. filmjét , amiben elhangzik a következő mondat: A régi álmok jó álmok voltak. Bár nem váltak valóra, azért örülök, hogy voltak.

Kedves Olvasóim! Az október hihetetlen gyorsan lefutott. Alig ocsúdtam fel, máris vége lett. Annyi minden történt, hadd meséljem el, röviden Elkészült egy újabb oldal Írországról Azt hiszem, ez most a legkedvesebb digioldalam számomra. Mindent beleadtam, és virtuálisan ezzel köszöntöttem a néhány napra hazatérő húgomat is. Technika: Digitális scrapbooking Felhasználtam: Gina Marie Huff: Sweet and Simple #10 Papírok; Gina Marie Huff: Sweet and Simple #10 Elemek; Gina Marie Huff: Sweet and Simple #10 WordArt-ok; Gina Marie Huff: Sweet and Simple #10 Betűk; Gina Marie Huff: Sweet and Simple #8 Elemek Szuperjó hangulatban lezajlott az Online Tanfolyam Nagyon nagy élmény volt az első online tanfolyam számomra. Hihetetlen pörgés volt 5 napon keresztül. Óránként egyeztettünk, csevegtünk a résztvevőkkel, akik azóta a Scrapbook.hu galériájába is feltöltötték elkészült albumjaikat. Jó érzés volt tapasztalni, hogy a tanfolyami résztvevők velem együtt gondolták végig, miért is jó scrapbookos édes...

Kedves Olvasóim! Ma reggel teljesen más útvonalon jöttem be ide a Stúdióba, mint ahogy szoktam. Nem a "kék" metróval, hanem a Keletitől a "pirossal". Ennek köszönhetően lehetett részem a következőben:

Kedves Olvasóim! Nagy örömömre felkérést kaptam Mucsi Martinától (vagy ahogy sokan ismerjük, Tinától), hogy Tündérliget - a kreatív önismeret kertje elnevezésű honlapján a Kreatív Nők rovatban válaszoljak néhány kérdésére. Mivel Tinához többéves ismeretség, közös hobbi, kellemes közös élmények, sőt azt hiszem ennél talán több is fűz, örömmel és lelkesen mondtam igent. Az alábbi linken elolvashatod a velem készült interjút. Ha elolvasod, picit többet megtudhatsz rólam, gondolataimról és a Scrapbook.hu megvalósulásának hátteréről... :)

Kedves Olvasóim! Egy magántermészetű örömhírt jöttem közhírré tenni. :) Nagyfiam, aki a napokban volt 8 éves, hokizik. (No, nem ez a nagy hír, ez csak a bevezető-bemelegítés, de mindjárt jön az is!) Korizni 4 és fél éves korától kezdett, hokizni pedig 5 évesen. Mivel szeret járni és ügyesen csinálja, sikerélménye van ebben a sportban, ez az elfoglaltság meghatározza az életünket azóta. A család minden tagja ott van a bajnoksági fordulókon, egy emberként szurkolunk neki, érte! 3 éve nem bírok betelni azzal, miközben nézem akár edzésen, akár meccseken, hogy mennyire hajt az én fiam! Milyen ügyes, és mennyire számíthat Rá az edzője és a csapattársai egyaránt. Ezt a tényt már a kezdet kezdetétől feldolgoztam néhány scrapbook alkotásban. Ez volt az egyik , még 2006 karácsonyáról készült, valamikor 2007-ben... Talán megéreztem, hogy ez a dolog, Márkó és a korcsolya hosszú távra szól... Azóta már "kiokosodtam" a hokisportból, hiszen előtte nem voltam nagy hokirajongó. Tulajdonképpen...

Kedves Olvasóim! Sajnos pont a scrapbookozásra mostanság kevés időm marad, így a személyes élmények stílusos beszámolója erről a blogról is elmaradt az utóbbi hónapokban. De ma olyan klassz dologban volt részünk, hogy gondoltam, egy picit rendhagyó formátumban, de megosztom Veletek. Visegrádon, a Reneszánsz étteremben jártunk Matyival és a gyerekekkel, megünneplendő 9. házassági évfordulónkat. Ma volt ugyanis 9 éve, hogy templomi szertartás keretében összeházasodtunk. Fél hónappal ezelőtt pedig a 10 éves évfordulónkat ünnepeltük. Négy óra előtt értünk Visegrádra. Ezt a képet Márkó készítette rólunk :) : Az étterem teljesen üres volt - holt szezonban, szerdán 4 órára ugyan ki foglal asztalt? A felszolgáló körbemutatott: "Válasszanak, tessék bármelyik asztal, amelyik tetszik!" Mondtam is Matyinak, ó, nem kellett volna az egész éttermet lefoglalni... :D Aztán leültünk egy ablak melletti asztalhoz és kaptam egy szép csokor virágot. 9 szál vörös rózsát. Aztán kezdődött a móka. A f...

Kedves Olvasóim! Néhány héttel ezelőtti blogbejegyzésemben jeleztem, hogy amint felkerül az a műsor az internetre, amiben volt szerencsém megszólalni (és a digitális scrapbookról, mint modern digitális művészetről beszélni), megosztom Veletek. Örömmel hozom a hírt, hogy a mai délutánon felkerült a Prizma Kulturális magazin adása a Magyar Televízió videótárába! Íme, itt megtekinthetitek:

Kedves Olvasóim! Ahogy már tegnapi hozzászólásomban említettem, kicsit más koncepcióval folytatom tovább ezt a blogot. Az egyik újítás az lesz, hogy scrapbook oldalakon kívül, néhány személyes élményt is meg szeretnék eztán osztani a bejegyzéseim olvasóival, fotók, gondolatok, vagy multimédiás eszközök segítségével. Nem minden hozzászólásom fog így scrapbook oldalt is tartalmazni, de persze jön majd az is, bőven. Ezen kívül, olyan fontos eseményeket és történéseket, híreket és információkat is be fogok itt ezután harangozni, amelyek szeretett honlapunkon, a Scrapbook.hu -n történnek. Lesznek persze itt is freebie-k, ahogy eddig, bár a korábbiak közül néhány más helyre fog költözni. De erről majd hamarosan bővebben is írok majd. Szóval, igyekszem még színesebbé tenni a világháló e sarkát, hiszen annyi minden van, amit ünnepelni lehet. Megemlíteni megörökíteni, oldalba- vagy bejegyzésbe foglalni. Remélem, Ti is velem örültök majd.... :) De most, rögtön egy nagyon nem apró élménnyel kezde...