Vivaldit élőben az Astorián...

Kedves Olvasóim!
Ma reggel teljesen más útvonalon jöttem be ide a Stúdióba, mint ahogy szoktam. Nem a "kék" metróval, hanem a Keletitől a "pirossal". Ennek köszönhetően lehetett részem a következőben:

Ült egy srác a metró aluljáróban, és Vivaldi Négy évszakát játszotta egy szál hegedűn. Profin. Olyannyira, hogy amikor áthaladtam az aluljárón, meg kellett állnom, és tovább hallgatnom. Az a könnycsepp állított meg, amit öntudatlanul ejtettem. Aki volt már élő komolyzenei koncerten (netán Vivaldin), az tudja miről beszélek. Libabőr, arcpír, stb.... legalább is nálam.

Ezt ott, a fenti aluljáróban hallgatni, ahol elég jó ehhez az akusztika, hihetetlen volt. A Nyár mind a három tételét végigvártam, jól ismerem a darabot, nem bírtam otthagyni. Olyan volt, mint a legnagyszerűbb koncertteremben. Totál ki tudtam kapcsolni és át tudtam magam adni a zenének.

Aztán beszélgettünk is néhány mondatot, kiderült, hogy sosem lép fel sehol, mert túl izgulós... Mondtam Neki, hogy hát ez egyáltalán nem látszik rajta. Nagyon jó volt mosolyogva, örömködve beszélgetni, jól esett kimondanom, milyen nagy hatást tett rám a tehetsége, és az elképzelhető legjobbakat kívántam ennek a roma srácnak. Ő is nagyon örült, hogy nem csak bedobtam egy garast, aztán szemlesütve mentem tovább sajnálkozva. Megköszöntem, hogy szép napot csinált nekem. Jó adni. S közben kaptam is.

Beszúrtam ide az I. tételt, hogy Ti is meghallgathassátok, ha szeretitek....

Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi