A nagyfiam benne a pályázati filmben
Kedves Olvasóim!
Egy magántermészetű örömhírt jöttem közhírré tenni. :) Nagyfiam, aki a napokban volt 8 éves, hokizik. (No, nem ez a nagy hír, ez csak a bevezető-bemelegítés, de mindjárt jön az is!) Korizni 4 és fél éves korától kezdett, hokizni pedig 5 évesen. Mivel szeret járni és ügyesen csinálja, sikerélménye van ebben a sportban, ez az elfoglaltság meghatározza az életünket azóta. A család minden tagja ott van a bajnoksági fordulókon, egy emberként szurkolunk neki, érte! 3 éve nem bírok betelni azzal, miközben nézem akár edzésen, akár meccseken, hogy mennyire hajt az én fiam! Milyen ügyes, és mennyire számíthat Rá az edzője és a csapattársai egyaránt.
Ezt a tényt már a kezdet kezdetétől feldolgoztam néhány scrapbook alkotásban. Ez volt az egyik, még 2006 karácsonyáról készült, valamikor 2007-ben... Talán megéreztem, hogy ez a dolog, Márkó és a korcsolya hosszú távra szól...
Azóta már "kiokosodtam" a hokisportból, hiszen előtte nem voltam nagy hokirajongó. Tulajdonképpen nem ismertem ezt a sportágat. De mára már ott tartok, hogy simán tudom a komplett felszerelés felvételének sorrendjét, kezdek ráérezni a szabályokra, sőt, azon túl, hogy számos egész napos gyermek hokibajnokságon üvöltöttem rekedtre magamat szurkolás közben, voltam néhány felnőtt bajnoki mérkőzésen, sőt nemzetközi viadalokon is. Hehe. Például ott voltam a legutóbbi Magyar-Finn mérkőzésen is, sőt, a tavaly áprilisban rendezett szintén Magyar-Finn mérkőzésen a híres finn hokijátékost, a csapatkapitány Petteri Nummelin-t az én kicsi Márkóm vezette fel a jégre, kézenfogva léptek a pályára, és még a tévében is mutatták! :) Igyekszünk Matyival képben lenni a sportágat érintő fontos dolgokkal kapcsolatban is. Így most egy nagyon érdekes dologról számolok be:
Néhány napja Magyarország kapta meg a 2011-es hoki világbajnokság rendezésének jogát! Wow! Klassz dolog ez ám! Ami miatt pedig megosztom Veletek ezt a hírt, az az, hogy a nyertes pályázat egyik mellékleteként benyújtott vicces kisfilmben szerepel az én Márkókám is. 1:59-nél a képernyő közepén háttal álló kisfiú lila mezben és sárga mellényben (11-es számú játékos) az az én kisfiam! Ő az, aki ráfékez a korongra, s próbálja megszerezni. :)
Itt látható a két és félperces kis klipp>>
Szóval, most apával nagyon büszkék vagyunk és örülünk ezer foggal. :) Apró dolog másnak, nagy öröm nekünk... gondoltam, elmesélem!
... a kisfilmről még annyit, hogy a sok maci, amit a jégen szednek össze, a Magyar Jégkorong-válogatotthoz kapcsolódó állandó jótékonysági akció része: amikor a válogatott egy nemzetközi meccsen az első gólt lövi, be kell dobni egy otthonról hozott macit a jégre, hogy aztán az gyermekkórházakba és gyermekjóléti intézményekhez kerülhessen. Mi is mindig dobunk be macit, ha ott vagyunk. NAGYON klassz érzés, bedobni a macit, és utána nézni, ahogy összeszedik a sokat... Itt van erről egy hasonló kezdeményezésről egy mobilfelvétel. Ugyanaz a cél, csak épp ez a videó Calgary-ban készült. De a feeling ugyanaz!
Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi
Ui: elnézést kérek mindenkitől, akik az elmúlt időszakban megtiszteltek és játékra hívtak engem.... igyekszem ezeket is pótolni!
Egy magántermészetű örömhírt jöttem közhírré tenni. :) Nagyfiam, aki a napokban volt 8 éves, hokizik. (No, nem ez a nagy hír, ez csak a bevezető-bemelegítés, de mindjárt jön az is!) Korizni 4 és fél éves korától kezdett, hokizni pedig 5 évesen. Mivel szeret járni és ügyesen csinálja, sikerélménye van ebben a sportban, ez az elfoglaltság meghatározza az életünket azóta. A család minden tagja ott van a bajnoksági fordulókon, egy emberként szurkolunk neki, érte! 3 éve nem bírok betelni azzal, miközben nézem akár edzésen, akár meccseken, hogy mennyire hajt az én fiam! Milyen ügyes, és mennyire számíthat Rá az edzője és a csapattársai egyaránt.
Ezt a tényt már a kezdet kezdetétől feldolgoztam néhány scrapbook alkotásban. Ez volt az egyik, még 2006 karácsonyáról készült, valamikor 2007-ben... Talán megéreztem, hogy ez a dolog, Márkó és a korcsolya hosszú távra szól...
Azóta már "kiokosodtam" a hokisportból, hiszen előtte nem voltam nagy hokirajongó. Tulajdonképpen nem ismertem ezt a sportágat. De mára már ott tartok, hogy simán tudom a komplett felszerelés felvételének sorrendjét, kezdek ráérezni a szabályokra, sőt, azon túl, hogy számos egész napos gyermek hokibajnokságon üvöltöttem rekedtre magamat szurkolás közben, voltam néhány felnőtt bajnoki mérkőzésen, sőt nemzetközi viadalokon is. Hehe. Például ott voltam a legutóbbi Magyar-Finn mérkőzésen is, sőt, a tavaly áprilisban rendezett szintén Magyar-Finn mérkőzésen a híres finn hokijátékost, a csapatkapitány Petteri Nummelin-t az én kicsi Márkóm vezette fel a jégre, kézenfogva léptek a pályára, és még a tévében is mutatták! :) Igyekszünk Matyival képben lenni a sportágat érintő fontos dolgokkal kapcsolatban is. Így most egy nagyon érdekes dologról számolok be:
Néhány napja Magyarország kapta meg a 2011-es hoki világbajnokság rendezésének jogát! Wow! Klassz dolog ez ám! Ami miatt pedig megosztom Veletek ezt a hírt, az az, hogy a nyertes pályázat egyik mellékleteként benyújtott vicces kisfilmben szerepel az én Márkókám is. 1:59-nél a képernyő közepén háttal álló kisfiú lila mezben és sárga mellényben (11-es számú játékos) az az én kisfiam! Ő az, aki ráfékez a korongra, s próbálja megszerezni. :)
Itt látható a két és félperces kis klipp>>
Szóval, most apával nagyon büszkék vagyunk és örülünk ezer foggal. :) Apró dolog másnak, nagy öröm nekünk... gondoltam, elmesélem!
... a kisfilmről még annyit, hogy a sok maci, amit a jégen szednek össze, a Magyar Jégkorong-válogatotthoz kapcsolódó állandó jótékonysági akció része: amikor a válogatott egy nemzetközi meccsen az első gólt lövi, be kell dobni egy otthonról hozott macit a jégre, hogy aztán az gyermekkórházakba és gyermekjóléti intézményekhez kerülhessen. Mi is mindig dobunk be macit, ha ott vagyunk. NAGYON klassz érzés, bedobni a macit, és utána nézni, ahogy összeszedik a sokat... Itt van erről egy hasonló kezdeményezésről egy mobilfelvétel. Ugyanaz a cél, csak épp ez a videó Calgary-ban készült. De a feeling ugyanaz!
Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi
Ui: elnézést kérek mindenkitől, akik az elmúlt időszakban megtiszteltek és játékra hívtak engem.... igyekszem ezeket is pótolni!
Megjegyzések
Veletek örülünk, drágáink!
A macis kezdeményezéstől pedig bekönnyezett a szemem... szip-szip... Nagyon megható és még nem hallottam ilyesmiről! :)
(Hajrá Volán!!!) Régebben sokat jártam meccsre, amióta a gyerekek vannak kicsit ritkábban jutok el. Gratulálok Márkónak és nektek is, ismerős amiket írtál, csak nálunk az uszodában zajlik mindez.
Sok sikert és kitartást kívánok a jövőre nézve!!!
Szívet melengető ez a macis dolog!
Már én is várom,hogy meccsekre járhassak :)Nálunk a foci a sláger és az összes többi labdajáték.
Gratulálok Márkónak és további sikereket kívánok neki!
Puszi