Ünnepeld az életed!

Kedves Olvasóim! Mutatom a következő képeslapot a 6-ból. Itt a díszítést egy számomra különlegesnek számító, érdekes alapanyagra építettem, a viaszpasztára. A bejegyzésben megismerkedhetsz ezzel az alapanyaggal és az is leírtam, hogyan állítottam össze a képeslapot.

Kedves Olvasóim! Ebben a bejegyzésben egy minisorozatot indítok. Azt a szép feladatot kaptam egy hete, hogy készítsek néhány képeslapot, amin a Pentacolor termékeit használom fel - ezek a képeslapok pedig Japánba, egy világszerte ismert és kedvelt márkához lettek elküldve, termékhasználati példaként. Nagy izgalommal és ismét megilletődött szívvel láttam neki a feladatnak.

Kedves Olvasóim! Úgy bizony, jól jön néha a srapbookos kelléktár és a scrapbook technikában gondolkodó anyuka is a háznál. Egyik este kisebbik fiam rémülten észbe kapott, hogy három nap múlva be kell vinni majd az iskolába egy tablót, egy választott növényről vagy állatról. Szó, ami szó, elsőre rövidnek tűnt az idő, viszont én annál lelkesebb lettem, végre együtt scrapbookozunk, s csinálunk egy jó kis tablót a mókusról! Ebben a blogbejegyzésben ennek a közös munkánk végeredményét láthatjátok. Bőven alkalmaztunk scrapbookos trükköket, az albumkészítésben bevált díszítési technikákat. Jól jött, hogy anyának vannak itthon mindenféle eszközei, s klassz alkalom volt az együtt alkotásra is.

Kedves Olvasóim! Ma egy hete , hogy dél körül leszálltam a budapesti Repülőtéren, s hazatértem az általatok is figyelemmel kísért szakmai utamról. A rendezvény zárónapjáról történt összefoglalómmal még tartoztam, legalább is, ami a személyes szempontjaimat illeti. Az utolsó nap is tartogatott számomra izgalmakat , nem is akármilyeneket, erről szól ez a bejegyzés. (A szakmai összefoglalót a Scrapbook.hu honlapon olvashatjátok néhány napon belül. Az tele lesz standokon készült képekkel, videólinkekkel, hivatkozásokkal, érdemes lesz majd azt is elolvasni, ha ezeket itt, szeretted.)

Kedves Olvasóim! Rendhagyó bejegyzés következik. Ennek a posztnak a szövegét ugyanis nem én írtam, hanem nekem írták, de szerzője határozott kérésére közzéteszem. Írója eredetileg hozzászólásnak szánta, az előző bejegyzésemhez: A legnagyobb nap eseményei a CHA-n , de a Blogger limitálja a szöveg hosszát, így új posztként kerül fel. Megtisztelő nekem, olvassátok el...

Kedves Olvasóim! Köszönöm türelmeteket. Ahogy ígértem, jövök a következő bejegyzéssel. Kicsit még birkózom az időeltolódás miatti átállással, s az átélt élmények is ezerrel kavarognak bennem, bízom benne, ezt a bejegyzést is szeretni fogjátok. Ennek a napnak az eseményeit nehéz lesz szavakba foglalnom, több okból kifolyólag is, de igyekszem ismét úgy átadni, hogy írásomból érzékelni tudjátok a jelentőségét ti is.

Kedves Olvasóim! Most egy időre megszakítom az amerikai üzleti utamról szóló tudósításaimat. Tudom, hogy már sokan várjátok a következő részeket (még kettő várható), de türelmeteket kérem. A hosszú hazautazás és a várható JetLag (időzóna-váltás okozta zavarok a testben) miatt legközelebb pénteken fogok jelentkezni a CHA-kiállítással kapcsolatban. Köszönöm türelmeteket! Budaházi Brigitta/Gigi

Kedves Olvasóim! Folytatom vidám beszámolómat az óceán túlpartjáról. Tegnap, a rendezvény második napján már némi helyismerettel érkeztünk a helyszínre, hiszen az stand-előkészítő napot is beleszámítva, már harmadszor jöttünk. Apropó, még nem is meséltem arról a "kisvárosról", ahol lakom, immáron negyedik napja. Newport Beach, California, USA Newport Beach Los Angeles és San Diego között terül el, s egy tengeröböl köré épült. Csodálatos strandjai vannak, tele van szebbnél-szebb otthonokkal, és persze sok-sok pálmafával.

 Kedves Olvasóim!  Első soraimban szeretném megköszönni a sok kedves visszajelzést, ami mindenféle csatornákon eljut hozzám az elmúlt napok bejegyzéseivel kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy örömöt szerezhetek ezekkel az írásokkal, jól esik megosztani az élményeket. Folytatom is gyorsan, s mivel most frissebb vagyok, két nap történéseit írom le, úgyhogy, tessék szépen hátradőlni, mert hosszabb lesz. Péntek volt a regisztráció és a standépítés napja. Jó hangulatban indultunk el délelőtt otthonról. S, mivel egyrészt tudtuk, hogy sok munka vár majd ránk, másrészt mivel külön kértem, hogy szeretnék kipróbálni helyi, amerikai ízeket, kedves vendéglátóink elvittek egy reggelizőhelyre, s biztosítottak arról, hogy itt amerikai léptékben mérve, bőségesen be lehet majd reggelizni.

Kedves Olvasóim! Ma befejezem a tegnap elkezdett Michaels üzletben szerzett tapasztalataimról szóló beszámolót. Ez megint egy fél bejegyzés lesz, a mai napról csak néhány sort és egy képet fogok megosztani, bővebben holnap írok majd. A mai nap nagyon sűrű és eseménydús, szervezős volt: egy valódi amerikai reggeliben volt részem, ami után a juharszirupos palacsintát is megkóstoltam (saját kérésemre, természetesen). Elmentünk a CHA helyszínére, megkaptam a kitűzőmet, rajta a nevemmel, felépítettük a Pentacolor standot, néhány standra körülöttünk már rá tudtam pillantani (irtó csúcs minden, majd mesélek), három helyre mentünk még bevásárolni, ettem kínai kaját (olyan amerikásan csomagolt, kockadobozosat, tudjátok) nagyon vidám beszélgetéseink voltak, megerősítő és boldog napom volt és végül, ráadásul még klassz üzenet volt a szerencsesütimben is.

Kedves Olvasóim! Folytatom tudósításomat a Egyesült Államokból, ahová a scrapbook révén juthattam el. A mai napon néhány személyes, és egy klassz scrapbook témájú történésről fogok beszámolni. Előre szólok, erőteljes JetLag-em van (időzóna-átállás miatti zavarok a testben), ami nálam azt jelenti, hogy hirtelen tör rám a fáradság, s most épp az egyik "hirtelen" közepében lehetek, szóval, ezúttal rövidebb leszek, kétfelé vágom a bejegyzésemet, és holnap fogom folytatni.

Kedves Olvasóim! A cím és a baloldali kép már sejtet valamit, hogy miről fog szólni ez a bejegyzés, s ezzel együtt még az elkövetkezendő napokban is. Egy nagy utazásról, ami számomra egy elég réges-régi, életben tartott álom beteljesülése. Erről a régi álomról is fogok még beszélni ebben a cikksorozatban, de most inkább a lényegre térek, miért is vagyok itt?

Kedves Olvasóim! Sokan tudjátok rólam, mennyire szeretem a képeslapokat , magam is sokat összeállítottam már a családom és barátaim számára, s rengeteget kaptam már én is. De nemcsak a kézműves vagy scrapbook technikával készült képeslapokhoz kötődöm. A hagyományos, fényképes és nyomdai úton előállított kártyákat is nagyon szeretem: az utazásos témájúakat, a betegségben jobbulást kívánósakat, a szülinaposokat, a névnaposokat, a szimpla idézeteseket, a szájjal-lábbal festősöket is, szóval, mindegyiket! Mert ezek mind-mind azt üzenik a címzett számára: gondoltam Rád. Szeretlek! A karácsonyi lapokkal ugyanígy vagyok. Vagy, ha lehet még jobban szeretem őket. Készíteni is, de kapni meg, aztán főleg! Régebben is mindig eltettem őket emlékbe és most sem tudok megválni az ajándékba kapott üdvözlőlapjaimtól. Nagy dilemma ez, kérem, hogy hová kerüljenek? Dobozok mélyére, ahol soha senki nem nézi meg, s egyszer majd talán kidobja valaki, akinek nem jelentett annyit, mint nekem...? Vajon...

Kedves Olvasóim! Ez óriási! Végre-valahára idetévedtem az egykor oly sűrűn vezetett személyes blogomra, hogy írjak egy bejegyzést, s mit látok? Az egykor lelkesen életben tartott blogon ez a bejegyzésem lesz idén a második, s egyúttal búcsúztathatom is az óévet. Az előző bejegyzés címe " Évet nyitok a blogon - már épp ideje! " volt. :) Ha nem olvastad, most megteheted. Kihagyhatatlan! ;) Kapolcson, a Művészetek Völgyében, a Palya Udvarban, Beát hallgatva Szóval, ha kértél belőle, s kapod a blogértesítőmet, most bizonyára meglepődtél, s talán meg is örültél, hogy új bejegyzésről szóló levél érkezett. Gyorsan vázolom a helyzetet. Az elmúlt év gazdag volt számomra személyes és családi élményekben, scrapbookozásban, üzleti teendőkben, anyai kihívásokban. Sok dolgot át kellett gondolnom, át kellett szerveznem, s ezzel oly' rettentően lefoglaltam magam, hogy úgy sikerült, hogy e szívemnek oly kedves szeglete a világhálónak, egy kivétellel egész évben érintetlen maradt...

Kedves Olvasóim! Idén ez a legelső bejegyzésem, ezért is adtam ezt a címet. Gondoltam, összefoglalom mi is történt velem az elmúlt két és fél hónapban, ami alatt nem kerültek fel bejegyzések. Lehet, hogy hosszú lesz, előre szólok, mert sok minden történt velem. Lesznek benne személyes vonatkozású gondolatok, de persze, valahogy a legtöbb mondat vége a scrapbook felé kanyarodik. :)

Kedves Olvasóm! Most, rendhagyó módon nem egy szorosan scrapbookozáshoz köthető témájú bejegyzéssel jövök, de, tulajdonképpen lesz benne az is. Bár, közben úgy hiszem, készülhet még scrapbook oldal vagy minialbum ebből a bejegyzésből, amit viszont feltétlen meg fogok majd mutatni. Azok számára, akik még most indulnak az utolsó bevásárlóutakra, szeretnék egy kis segítséget nyújtani. Nekem is fontos, ha valamelyik barátom, kedves ismerősöm véleményét olvashatom egy-egy olvasmányról, ezért ez egy könyvajánló , tőlem.