Összecsapjuk a tenyerünket?
Kedves Olvasóim! Ez óriási! Végre-valahára idetévedtem az egykor oly sűrűn vezetett személyes blogomra, hogy írjak egy bejegyzést, s mit látok? Az egykor lelkesen életben tartott blogon ez a bejegyzésem lesz idén a második, s egyúttal búcsúztathatom is az óévet. Az előző bejegyzés címe " Évet nyitok a blogon - már épp ideje! " volt. :) Ha nem olvastad, most megteheted. Kihagyhatatlan! ;) Kapolcson, a Művészetek Völgyében, a Palya Udvarban, Beát hallgatva Szóval, ha kértél belőle, s kapod a blogértesítőmet, most bizonyára meglepődtél, s talán meg is örültél, hogy új bejegyzésről szóló levél érkezett. Gyorsan vázolom a helyzetet. Az elmúlt év gazdag volt számomra személyes és családi élményekben, scrapbookozásban, üzleti teendőkben, anyai kihívásokban. Sok dolgot át kellett gondolnom, át kellett szerveznem, s ezzel oly' rettentően lefoglaltam magam, hogy úgy sikerült, hogy e szívemnek oly kedves szeglete a világhálónak, egy kivétellel egész évben érintetlen maradt