Ünnepeld az életed!

Fotók: Juhász Eszter Kedves Olvasóim! Többen, akik követik a Facebook profilomat vagy a Scrapbook Hírlevél olvasói, már hallhattatok tőlem a Kreatív Kalendárium workshopról. Ebben a blogposztban arról írok, hogy keveredtem én egyáltalán ennek a témának a közelébe. Kicsit személyes lesz ez a bejegyzés, de, volt már itt ilyen ezen a blogon. Pont ezeket szoktam a gondolatok és a személyes élmények kategóriába sorolni. :)

Kedves Olvasóim! Az elmúlt napokban az utazós scrapbookalbumok elkészítésének témáját boncolgattam itt a blogon. Igyekeztem kideríteni, létezik-e egy olyan biztos módszer, amivel biztosan befejezhető egy fotókkal, gondolatokkal és személyes útifecnikkel teletűzdelt album, amit nagy elánnal elkezdtünk - vagy elterveztünk? Végigvettem néhány lehetséges módszert, ami első látásra sikert ígér - de még én is elbuktam benne. Szerettem volna mégis megtalálni a legjobb módszert, de közben újra és újra ugyanazt a dolgot ismételtem, s ahogy Einstein is mondja - hiába nőtt a reményem, nem volt értelme más eredményt várnom, ha ugyanúgy cselekedtem. S, végre rájöttem, hogy itt van az orrom előtt a megoldás, hiszen már többször végigcsináltam.

Kedves Olvasóim! Úgy vagyok vele, hogy ha már elmentem valahová, akkor fotózom. Ha meg, az utazáson bejutottam egy múzeumba, felültem egy hajóra, akkor pedig nem tudom kidobni a jegyeket. Beletömöm a táskámba, s viszem haza, a digitális fotókkal együtt. Ezt a jelenséget már scrapbookos életem előtt is megfigyeltem magamon, azóta meg, méginkább így van. Abban a reményben teszem ezt, mert úgy hiszem, így élesebben megmarad bennem az emlék. A fotókkal ÉS A tárgyi emlékekkel együtt konzerválom, mert azt szeretném, hogy ne tűnjön el, hogy emlékezni tudjak, hogy újra át tudjam élni. De, ez a gyűjtögetőmánia felvet egy csomó ellentmondást és némi belső konfliktushoz is vezet. Ezt boncolgatom az alábbi bejegyzésben. Ha kíváncsi vagy, olvass tovább!

Kedves Olvasóim! Öt napja nyár van. Hiába tart még az iskola, beköszöntött a nyári szezon. Ti is észrevettétek, hogy ha a naptár szerinti változást az időjárás is megerősíti, úgy értem, a papírformához hasonlót produkál, az teljesen feldobja az embert? Engem legalább is, igen. Amikor jön a tavasz, mosolygok az első meleg szellőtől és zöld rügyektől. Ősszel egy hideg, de nem borongós napon, amikor először veszem észre a megváltozott színű lombkoronákat vagy télen először ropog a hó a lábam alatt. És a nyár, a meleg nyár... végre! Mely a lazulás a kései kelés, a sok fagyi, az utazás és nyaralás ígéretét hordozza, végre itt van, a szívembe költözött ismét!