Az utolsó két napom Amerikában

Ma egy hete, hogy dél körül leszálltam a budapesti Repülőtéren, s hazatértem az általatok is figyelemmel kísért szakmai utamról. A rendezvény zárónapjáról történt összefoglalómmal még tartoztam, legalább is, ami a személyes szempontjaimat illeti. Az utolsó nap is tartogatott számomra izgalmakat, nem is akármilyeneket, erről szól ez a bejegyzés. (A szakmai összefoglalót a Scrapbook.hu honlapon olvashatjátok néhány napon belül. Az tele lesz standokon készült képekkel, videólinkekkel, hivatkozásokkal, érdemes lesz majd azt is elolvasni, ha ezeket itt, szeretted.)

A Heidivel történt már-már szürreális élmény után már igazán nem várhattam még nagyobb dolgot... Így egy hosszabb szabadidőt kérve, volt lehetőségem tüzetesen is körbenézni. A standokat körbejárva nagyon sok fényképet készítettem a kiállított alkotásokról, termékekről, említettem a nyitó bekezdésben, hogy a Scrapbook.hu felületén igyekszem majd bemutatni. Vidáman mászkáltam hát a három hiparmarketnyi nagyságú csarnokban.



A pózolás, ahogy haladtam végig, most sem maradhatott el. Vessen meg, aki akar, de ha egyszer ott jön velem szemben Shimelle Laine (jobb oldali kép) vagy rábukkanok Brenda Waltonra (bal oldali kép) a Sizzix-standján, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne örökítsem meg a pillanatot. A középső képen Jeri Tanner, a Bo Bunny marketing igazgatója (ő látogatott el standunkra a nyitónapon, emlékeztek, említettem!) mellett állok, hátam mögött a Scrapbook.hu Webáruházban is nem sokára kapható új BoBunny termékekkel. Szép pillanatok voltak számomra.
Ezen a napon már meglehetősen fáradt voltam, ez meglátszik a fenti képeken is, de igyekeztem még a legtöbb impulzust magamba szívni, ezen az utolsó, rövidebb kiállítási napon. Cikáztam szinte a standok között, kattintgattam a masinámmal, el tudnak képzelni, akik ismernek... Jaj, még ezt, ó, oda is el akarok menni - mondtam magamnak, kezemben a rendezvény előző estéken általam telefirkált térképével. Aztán, valami hihetetlenül hirtelen eljött a záróra, mert most három órával korábban zártak, mint a többi napon addig, s elkezdődött a standok szétszedése. Mindenfelé körülöttünk villástargoncák, szőnyegeket feltépő munkások nyüzsögtek, kalapácsolás és ... vidám nagy nevetések hallatszottak. Komolyan, én még ezt is élveztem! :)
Hamar befejeztük az összepakolást és indultunk tovább. Aznapra még egy másik hobbi-áruházlánc üzletének meglátogatását is beterveztünk, így örömmel osztom meg az ott készült képet. A Hobby Lobby egy nagyon széles választékkal rendelkező lakberendezési és hobbiáruház. Van itt minden, kérem szépen! De, persze, hogy itt is főként a scrapbook holmik érdekeltek - le is fényképeztem Nektek ezt a részleget. A Hobby Lobby érdekessége egyébként, hogy vállaltan és hirdetetten keresztyén munkahely, ez meglátszott az árukínálaton is (sok vallásos témájú bélyegzőt és matricát láttam a scrapbook kellékek között), valamint ami leginkább egyértelművé teszi hovatartozásukat: vasárnap mindig zárva tartanak. Erre a pénztáros néni is felhívta a figyelmünket. :)

Este pedig ismét egy nagy álmom vált valóra. Vendéglátóink elvittek bennünket egy valódi steak house-ba, ahol életemben először, autentikus módon elkészített steak-et ettem. Nem osztom meg a fényképet, mert itt gasztro-bloggerek is lehetnek, s inkább nem akarom, hogy szörnyűlködve fordítsák el a fejüket. Sötétre pirított marhahúst fényképezni, hiába, de meg kell tanulni.... Ha értitek, mire gondolok.
Éjjel elég sokáig voltam fenn, pakoltam, rendezgettem a holmimat, hogy az ideális kilogrammot elérje a feladandó csomagom, s eközben a kézitáskát se pakoljam túl - nem is sikerült. Valahogy kifelé könnyebb volt. Korán keltünk, 4:55-kor így alig pár órát aludtam, de mit bántam én! Szerintem a sok élmény hatására nem is tudtam volna aludni. A repülőúton, bár nem volt rövid, szinte végig beszélgettünk, így közel két napot töltöttem alvás nélkül (4-5 órát aludtam összesen a 48 óra alatt). De, fel voltam pörögve, teljesen.
Az elkövetkezendő 3-3 fényképet pedig fogadjátok sok szeretettel. A felső sor az Egyesült Államokban, az alsó sor Magyarország felett készült. Kegyes volt hozzánk a sors, az idő, a Mindenható, bárkinek is köszönhetjük, hálásak voltunk, mert Amerikán végig (Los Angeles és Chicago között) tiszta időben repültünk. Így szinte le sem tudtam venni a szemem az ablakról. Az első képen a Grand Kanyont láthatjátok, a második képen egy hegyláncot (ez a kép a kedvencem!), amit sajnos nem tudtam még a Google-ről beazonosítani, a harmadikon pedig már majdnem Chicago felett jártunk, a havas tájak felett repültünk.
Az alsó sor első képén a Szigetköz, a másodikon a Margit-sziget, a harmadikon pedig a Városligetet fedezhetitek fel.

Valamint, még egy utolsó köszönet Holczer Györgynek, aki megtisztelt azzal, hogy meghívott erre a fantasztikus munkára a Pentacolorba, amelynek részét képezte az ezen a kiállításon és konferencián való részvétel is. Hálás vagyok, hogy a munkatársai által áldozatos és lelkes munkával kifejlesztett termékeket én mutathattam be az amerikai szakmai közönségnek. Köszönöm szépen minden munkatársa támogatását.
Örülök, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
Megjegyzések
Rendhagyó sorok következnek. E sorok látogatóinak többsége ismeri Gigi kivételes elkötelezettségét a Család, a scrapbook-ot kedvelők sokasága, a tisztességes munka és az alázattal művelt szakma iránt, biztos megtapasztalhatta különleges érzékenységét azokkal az egészen apró jelenségekkel, történésekkel szemben, akik mellett a legtöbben szó nélkül elmegyünk.
Nemcsak Neki tartozom köszönettel. Hálás vagyok azoknak , akik Gigit és a csillapíthatatlan scrapbook szenvedélyét támogatják, erről egész utazásunk alatt és azután a mai napig Őt is és bennünket is biztosítottak.
Külön köszönöm kollégáimnak, a Pentacolor Kft. minden egyes dolgozójának, a cégünket segítő kreatív munkatársainknak és üzleti partnereinknek, hogy ebbe a kivételes helyzetbe kerülhettünk Kaliforniában. Társaságunk nem jutott volna el idáig, ha meglévő, a scrapbook technikájában még nem igazán járatos partnereink, viszonteladóink, a kreatív tárgyakat alkotók tömege nem használnák termékeinket, nem inspirálnának, segítenének és bátorítanának új és új ötletekkel. Külön kiemelem a fejlesztésben és a gyártásban közreműködőket, akik lépést tudnak tartani ígéretes kihívásainkkal.
Köszöntöm barátaimat, akik együtt örülnek sikerünknek és családom tagjait, akik hagyják, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, elnézik azt a „játékot” amit művelek. Köszönöm, hogy ők is komolyan veszik...
Köszi a beszámolót, beszámolókat, jó volt bejegyzéseid és fotóid során végig kísérni utazásotok, élményeiteket.