8

Az utolsó két napom Amerikában

Kelt: 2014. január 23., csütörtök Téma: , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóim!
Ma egy hete, hogy dél körül leszálltam a budapesti Repülőtéren, s hazatértem az általatok is figyelemmel kísért szakmai utamról. A rendezvény zárónapjáról történt összefoglalómmal még tartoztam, legalább is, ami a személyes szempontjaimat illeti. Az utolsó nap is tartogatott számomra izgalmakat, nem is akármilyeneket, erről szól ez a bejegyzés. (A szakmai összefoglalót a Scrapbook.hu honlapon olvashatjátok néhány napon belül. Az tele lesz standokon készült képekkel, videólinkekkel, hivatkozásokkal, érdemes lesz majd azt is elolvasni, ha ezeket itt, szeretted.)

Bár a beköszönő soraim melletti kép a visszaúton készült (külön felhívnám a figyelmet a stílszerűen vicces pólómra, khm, amivel megajándékoztam magam), maradok a kronológiánál, mert a repülőutat még sok minden más is megelőzte. Rögtön a nap kezdetén történt egy óriási dolog, ami jelentőségében az előző napi eseményekhez volt mérhető számomra. Emlékeztek, arra, hogy az első nap, amikor megnyitott a show, beszámoltam arról, ki mindenki látogatta meg a standunkat? Nos, ezen a napon olyan vendégünk volt, akire azóta is úgy gondolok vissza, hogy a legemlékezetesebb pillanatokat neki köszönhetem ezen az utazáson. Heidi Swapp látogatta meg a Pentacolor standját. Megközelítőleg egy órán át volt nálunk, s részletesen elmeséltette velem, mi, hogyan működik, s kérte, demonstráljam a termékek használatát. Mutassam meg az oldalaimat, melyiket hol alkalmaztam. Te jó ég! Álmodom, tényleg erről blogolok én itt?? Most is, hogy leírom, vigyorgok közben. Minden nagyon tetszett neki, érdeklődve kérdezett az anyagokról, száradási időkről, kombinálási lehetőségekről - tisztára, ahogy egy felhasználót érdekli. Én meg, mutogattam, meséltem. Heidi Swappnak. Én. Na. Nem ragozom tovább. Nincs rá szavam, aki érti, úgy is érti, mit érzek. A fejemen úgyis látszik a képen. Az előbbi mondatnál, linkeltem a honlapját, láthatjátok, mennyire kreatívan bánik a mixed media stílushoz szükséges anyagokkal. Nem csoda, ha beindították a kiváló termékek. S, nekem tényleg, egy nagy élmény volt megismertetni vele ezeket a scrapbook technikához is nagyszerűen használható, kreatív alapanyagokat.

A Heidivel történt már-már szürreális élmény után már igazán nem várhattam még nagyobb dolgot... Így egy hosszabb szabadidőt kérve, volt lehetőségem tüzetesen is körbenézni. A standokat körbejárva nagyon sok fényképet készítettem a kiállított alkotásokról, termékekről, említettem a nyitó bekezdésben, hogy a Scrapbook.hu felületén igyekszem majd bemutatni. Vidáman mászkáltam hát a három hiparmarketnyi nagyságú csarnokban.


A pózolás, ahogy haladtam végig, most sem maradhatott el. Vessen meg, aki akar, de ha egyszer ott jön velem szemben Shimelle Laine (jobb oldali kép) vagy rábukkanok Brenda Waltonra (bal oldali kép) a Sizzix-standján, egyszerűen nem tudtam megállni, hogy ne örökítsem meg a pillanatot. A középső képen Jeri Tanner, a Bo Bunny marketing igazgatója (ő látogatott el standunkra a nyitónapon, emlékeztek, említettem!) mellett állok, hátam mögött a Scrapbook.hu Webáruházban is nem sokára kapható új BoBunny termékekkel. Szép pillanatok voltak számomra.

Ezen a napon már meglehetősen fáradt voltam, ez meglátszik a fenti képeken is, de igyekeztem még a legtöbb impulzust magamba szívni, ezen az utolsó, rövidebb kiállítási napon. Cikáztam szinte a standok között, kattintgattam a masinámmal, el tudnak képzelni, akik ismernek... Jaj, még ezt, ó, oda is el akarok menni - mondtam magamnak, kezemben a rendezvény előző estéken általam telefirkált térképével. Aztán, valami hihetetlenül hirtelen eljött a záróra, mert most három órával korábban zártak, mint a többi napon addig, s elkezdődött a standok szétszedése. Mindenfelé körülöttünk villástargoncák, szőnyegeket feltépő munkások nyüzsögtek, kalapácsolás és ... vidám nagy nevetések hallatszottak. Komolyan, én még ezt is élveztem! :)

Hamar befejeztük az összepakolást és indultunk tovább. Aznapra még egy másik hobbi-áruházlánc  üzletének meglátogatását is beterveztünk, így örömmel osztom meg az ott készült képet. A Hobby Lobby egy nagyon széles választékkal rendelkező lakberendezési és hobbiáruház. Van itt minden, kérem szépen! De, persze, hogy itt is főként a scrapbook holmik érdekeltek - le is fényképeztem Nektek ezt a részleget. A Hobby Lobby érdekessége egyébként, hogy vállaltan és hirdetetten keresztyén munkahely, ez meglátszott az árukínálaton is (sok vallásos témájú bélyegzőt és matricát láttam a scrapbook kellékek között), valamint ami leginkább egyértelművé teszi hovatartozásukat: vasárnap mindig zárva tartanak. Erre a pénztáros néni is felhívta a figyelmünket. :)



 

Este pedig ismét egy nagy álmom vált valóra. Vendéglátóink elvittek bennünket egy valódi steak house-ba, ahol életemben először, autentikus módon elkészített steak-et ettem. Nem osztom meg a fényképet, mert itt gasztro-bloggerek is lehetnek, s inkább nem akarom, hogy szörnyűlködve fordítsák el a fejüket. Sötétre pirított marhahúst fényképezni, hiába, de meg kell tanulni.... Ha értitek, mire gondolok.

Éjjel elég sokáig voltam fenn, pakoltam, rendezgettem a holmimat, hogy az ideális kilogrammot elérje a feladandó csomagom, s eközben a kézitáskát se pakoljam túl - nem is sikerült. Valahogy kifelé könnyebb volt. Korán keltünk, 4:55-kor így alig pár órát aludtam, de mit bántam én! Szerintem a sok élmény hatására nem is tudtam volna aludni. A repülőúton, bár nem volt rövid, szinte végig beszélgettünk, így közel két napot töltöttem alvás nélkül (4-5 órát aludtam összesen a 48 óra alatt). De, fel voltam pörögve, teljesen.

Az elkövetkezendő 3-3 fényképet pedig fogadjátok sok szeretettel. A felső sor az Egyesült Államokban, az alsó sor Magyarország felett készült. Kegyes volt hozzánk a sors, az idő, a Mindenható, bárkinek is köszönhetjük, hálásak voltunk, mert Amerikán végig (Los Angeles és Chicago között) tiszta időben repültünk. Így szinte le sem tudtam venni a szemem az ablakról. Az első képen a Grand Kanyont láthatjátok, a második képen egy hegyláncot (ez a kép a kedvencem!), amit sajnos nem tudtam még a Google-ről beazonosítani, a harmadikon pedig már majdnem Chicago felett jártunk, a havas tájak felett repültünk.
 


Az alsó sor első képén a Szigetköz, a másodikon a Margit-sziget, a harmadikon pedig a Városligetet fedezhetitek fel.

Ezzel a bejegyzéssel zárom beszámolómat itt a személyes blogomon. Kedves Olvasóim! Szeretném megköszönni a figyelmeteket, amit a blogom CHA Winter 2014 sorozatának bejegyzéseire szántatok. Köszönöm, köszönöm, köszönöm a sok szeretetet, amit a megjegyzéseitekkel, a Facebook lájkolásokkal közvetítettetek felém. Borzasztóan nagy öröm volt számomra, hogy átment, nem dicsekszem, hanem élménymegosztás gyanánt írok az élményeimről!

Valamint, még egy utolsó köszönet Holczer Györgynek, aki megtisztelt azzal, hogy meghívott erre a fantasztikus munkára a Pentacolorba, amelynek részét képezte az ezen a kiállításon és konferencián való részvétel is. Hálás vagyok, hogy a munkatársai által áldozatos és lelkes munkával kifejlesztett termékeket én mutathattam be az amerikai szakmai közönségnek. Köszönöm szépen minden munkatársa támogatását.

Örülök, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi


8 vélemény érkezett eddig:

  1. alimenta írta...

    Gigikém, csúcs az egész! Alig várom a szakmai részleteket, meg élőben is az élménybeszámolót!

  2. beedee írta...

    Fantasztikus élmény lehetett, végig követtem a beszámolókat, és irigykedtem :)))

  3. icka írta...

    Gigi, szuper volt olvasni ezekről a klassz élményekről! Köszi, hogy megosztottad velünk! Csak elképzelni próbálom, hogy mit éreztél, amikor ott voltál, biztos álomszerű és csodás volt az egész. én is várom a részleteket a honlapon! Puszi, ölelés!

  4. Szuper képek! :-) várom én is a folytatást.

  5. {Timi} írta...

    Köszönöm ezt a fantasztikus beszámolósorozatot Gigi! Rajtad keresztül egy picit én is 'átélhettem' :)

  6. {Timi} írta...

    Élmény volt olvasni!

  7. György Holczer írta...

    Kedves Látogatótársaim!

    Rendhagyó sorok következnek. E sorok látogatóinak többsége ismeri Gigi kivételes elkötelezettségét a Család, a scrapbook-ot kedvelők sokasága, a tisztességes munka és az alázattal művelt szakma iránt, biztos megtapasztalhatta különleges érzékenységét azokkal az egészen apró jelenségekkel, történésekkel szemben, akik mellett a legtöbben szó nélkül elmegyünk.

    Nemcsak Neki tartozom köszönettel. Hálás vagyok azoknak , akik Gigit és a csillapíthatatlan scrapbook szenvedélyét támogatják, erről egész utazásunk alatt és azután a mai napig Őt is és bennünket is biztosítottak.

    Külön köszönöm kollégáimnak, a Pentacolor Kft. minden egyes dolgozójának, a cégünket segítő kreatív munkatársainknak és üzleti partnereinknek, hogy ebbe a kivételes helyzetbe kerülhettünk Kaliforniában. Társaságunk nem jutott volna el idáig, ha meglévő, a scrapbook technikájában még nem igazán járatos partnereink, viszonteladóink, a kreatív tárgyakat alkotók tömege nem használnák termékeinket, nem inspirálnának, segítenének és bátorítanának új és új ötletekkel. Külön kiemelem a fejlesztésben és a gyártásban közreműködőket, akik lépést tudnak tartani ígéretes kihívásainkkal.

    Köszöntöm barátaimat, akik együtt örülnek sikerünknek és családom tagjait, akik hagyják, hogy azzal foglalkozzak, amit szeretek, elnézik azt a „játékot” amit művelek. Köszönöm, hogy ők is komolyan veszik...

  8. Andrea Kovacs írta...

    Gigi!

    Köszi a beszámolót, beszámolókat, jó volt bejegyzéseid és fotóid során végig kísérni utazásotok, élményeiteket.