2

Egy vidám, tasakos scrapbookalbum

Kelt: 2017. április 24., hétfő Téma: , , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóim!
Ebben a bejegyzésben egy vidám, tasakos scrapbookalbumot mutatok be, amit a testvéremnek készítettem az elmúlt hetekben. Mivel első alkalommal használtam tasakokat scrapbookalbum összeállításakor az ezzel kapcsolatos tapasztalataimat és gondolataimat is leírtam néhány mondatban. Olvass tovább, ha szívesen megnéznéd!


Az album alapötlete Tihany Tamara érdeme, aki a 2016-os scrapbook táborban tartott egy klassz workshopot. Ezen a workshopon én is részt vettem, s még akkor el is készítettem az album alapját. A feltöltése egy évet váratott magára, de, mostanra olyan formátumot öltött - fényképekkel és személyes gondolatokkal megtöltve - amit már teljes mértékben én is magaménak érzek. Klassz kirándulás volt ez számomra a tasakos albumok világába, nem igazán szerettem bele eddig - most sem őrültem meg érte, - de, kétségkívül megkönnyítette a dolgomat az album végső összeállításakor.


Amibe viszont beleszerettem, az a papírkészlet. Az totál szerelem lett: a Simple Stories Carpe Diem Scrapbook papírkészlete. Főleg azért, mert tökéletesen illett a témaválasztásomhoz. Az albumot a testvéremnek készítettem el, s az elmúlt 7 év írországi utazásai alatt készült közös képeink (főként selfie-k) kerültek bele. Mosolygunk a képeken, mosolygásra késztetnek a közös emlékek, s maga a készlet is olyan vidám és kedves, hogy úgy érzem, teljes lett így az összhang.

A borítón a felirat jelentése: A & G azaz Andi és Gigi (ezek mi vagyunk). Az alcím Moving on pedig, durva fordításban, mozgásban. Az utazásokra utaltam ezzel, amik főleg busszal történtek Írország-szerte.


Az album szerkezete nagyon klassz! Az első és hátsó borítóhoz vágott szürkekartont nekünk kellett beborítani scrapbookpapírral, a sarkokra fémsarok került, így védi is, díszíti is és erősíti is a kis, kb. 12x12 cm méretű albumot. A gerince, talán jól látszik a fenti képen, domborított, átlátszó fólia, két-két lyukkal, amelyen szalagot fűztünk át. Imádtam ezt a részletet. Annyira elegáns és szép!



Belül pedig, az előbb említett szalagra fűzve, sorakoznak az apró tasakok. A kb. 11x11 cm-es négyes osztású és "sima" (osztatlan) "Insta" tasakokba kis papírdarabkákat, pöttyös necc szalag darabokat és fotókat csúsztattunk. Így, végül is csak azon kellett gondolkodni, hogy egy-egy oldalpárra egymás mellé, illetve a tasakok egy-egy kis zsebébe vajon mi kerüljön?

A teljes scrapbookalbumot személyes jellegénél fogva nem tudom megmutatni, de talán az alábbi képek jól érzékeltetik, hogyan néz ki az album.





Az album már átadásra került, úgy érzem, sikerült örömöt okoznom vele. Amikor elkészült, annyira megtetszett nekem is, hogy a fotókból egyből két sorozatot hívattam elő, hogy valami hasonlót magamnak is elkészíthessek. Talán az idei Scrapbook Tábor egy másik minialbum projektjét fogom ismét megvalósítani hozzá. (Gellai Andi integetek, látod? :) )

És, most,a hogy az első bekezdésben is utaltam rá, néhány személyes gondolat a tasakos albumokról. Annak idején, 2006-2007 tájékán többek között Becky Higgins könyveiből és az azóta már megszűnt Creating Keepsakes magazinban megjelent cikkeiből igyekeztem elsajátítani a scrapbook alapjait, s "lényegét". Épp ezért, óriási élmény volt számomra, amikor végre személyesen is találkozhattam és beszélgethettem vele. Számomra ő az egyik nagy példakép, etalon, nevezzük bárkinek is. 
De, mégis, ezt az egész termékét, a tasakos scrapbookozást nem sikerült maradéktalanul befogadnom. Teljesen aláírom, hogy ez egy sikertermék. Minden előnyével szolgálja a családja életét megörökíteni vágyó, elfoglalt alkotót. Rapid jellegénél fogva néhány óra alatt akár egy teljes hónapot meg lehet vele örökíteni akár visszamenőleg is, ha rendelkezésünkre állnak a képek, a napi jegyzetek és az előre elkészített, csini kártyácskák. De valahogy mégis kevésnek éreztem, miközben ezt az albumot szeretetteljesen összeállítottam.

Azt hiszem, fogok még ilyen jellegű albumot készíteni - pont az amerikai utazásaimról, hiszen nagyon sok olyan emléktárgy van, amiket így könnyen bele tudok csúsztatni és mellékelni a történések mellé. Mert, valóban könnyű és szinte automatára lehet kapcsolni közben.

De, magam részéről maradok a régi szerelemnél, az őrült rajongásnál: a szimpla papírból felépített scrapbookoldalaknál, amelyeket albumba tehetek, na jó, tasakosba, de azok jó nagy, 30,5x30,5 cm-es óriások ezekhez képest :). Illetve, a kis minialbumoknál, amelyeket magukból a papírfecnikből, alapkartonokból állítok össze saját kezűleg. Amikor magam találom ki, mi  hol legyen, miért ott és nem köt meg semmilyen tasak vagy osztás. Mert, ezeket érzem leginkább magaménak, úgy, hogy belőlem lettek.

A tasakok meg, jó, ha vannak, mondjuk talonba, ha meggondolnám magam. Vagy, ha jön egy kedves scraptárs, aki hoz egy ehhez hasonló fantasztikus ötletet. Akkor, biztosan megint el fogok csábulni. :)

Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi

2 vélemény érkezett eddig:

  1. Gellai Andrea írta...

    Gigi, remélem arra nem kell majd egy évet várni... ;)

  2. Hát, én is remélem, Andi! :D :D