Scrapbookoldal lenvászonra hímzett háttérrel | StencilGirl Talk Guest Designer #6
Kedves Olvasóim!
Bár ezúttal is egy olyan munkámat hoztam, ahol használtam stencileket, ez egy igazi scrapbookos alkotás lett. Elég rég készítettem már családi témájú scrapbookoldalt, közvetlenül vászonra meg, talán még sosem. Épp ideje volt kipróbálnom! Mivel a StencilGirl Talk blogon ma megjelenő angol nyelvű bejegyzésben mutatom meg lépésről-lépésre a scrapbookoldal felépítésének folyamatát, itt inkább a dizájnról fogok beszélni, vagyis nem a hogyan-ról, hanem a miért-ekről. Olvass tovább!
Ha kíváncsi vagy az oldal felépítésének minden lépésére, kattints az alábbi linkre. Bár angolul van, igyekeztem úgy fényképezni, hogy mindenki számára érthetőek legyenek a lépések, azok számára is, akik nem értenek angolul. A képeken a felhasznált alapanyagokat és eszközöket is szerepeltettem.
Miből indultam ki az összeállítás kezdetén?
Ahogy oly sokszor, most is a fotó volt az, ami alkotásra sarkallt. Nagyon szeretem ezt a közös portrénkat a nagyobbik fiammal, Márkóval. Férjem készítette, 2007. októberében. Rögtön, amikor egy scrapbookhoz (oldal, minialbum) válogatok fényképeket, már magamban dolgozom a "sztorin", hogy mit fogok vele elmesélni?Itt egyértelműen Márkóhoz fűződő viszonyomat, szeretetemet akartam e sajátos élménykapszulába foglalni. Sokszor hívom mindkét fiamat csillagomnak, ez is eszembe jutott. No meg az, hogy fiús legyen mindenképp az összhatás - ha egyszer magával viszi vagy a szobájába ki szeretné akasztani, odaillő legyen.
Milyen hozzávalókból dolgoztam és miért?
- Az előbbiek miatt, hogy fiús legyen az összkép, esett a választásom a lenvászon alapra, amihez natúr színű, maradék scrapbookpapírokat választottam.
- Ha már "csillagomról" beszélek, miért ne lehetne az egyébként absztrakt jelentéssel bíró megszólítást vizuálisan is megjeleníteni? Felkutattam hát néhány csillagmintás cuccot: egy régi mikulászacskót, ami csillagos volt, egy csillagmintás chipboardot és még néhány csillogó dolgot. Került a kezembe csillámos dekorkarton, csillámos akrilfesték és egy glitterrel bevont, kék miltonkapocs.
- Abban biztos voltam, hogy a tűzőgépnek jó hasznát fogom venni. Egyrészt szuperül lehet vele rögzíteni dolgokat - így kevesebb ragasztó fogy, továbbá kicsit el is állnak az elemek az oldaltól. Másrészt pedig, a fém kapocs abszolút vagány kiegészítő, ami nem idegen egy azóta már nagyfiúvá cseperedett kissrácról készült scrapbooktól.
Miért így alakult a scrapbookösszeállításom elrendezése?
A fotó pontos helyét a vásznon kijelölte maga a képen látható két arc és a vágás (erről sokat szoktam scrapbooktanfolyamon is mesélni). Tudtam, hogy a csillámos festékkel - amit az erőteljes kontrasszteremtés érdekében terveztem használni - a kép közelébe szeretnék majd maszatolni valamit, hogy ott alakítsam ki a fókuszt, ezért, ahová terveztem a fotót, annak vízszintes vonalába halmoztam a díszítőelemeket. Ezt a területet finom festékpöttyözéssel jelöltem ki vízszintesen, amit elsőként vittem fel a vászonra.Fokozatosan figyeltem az egyensúlyra. Ha valahová feltettem egy csillámos foltot, ellensúlyoztam a másik oldalon (függőlegesen és vízszintesen is). Ugyanígy bántam a színekkel is (minden egyes papírnak van egy tónusa, amit a színei és mintázata ad ki), ha ide tettem, akkor a másik oldalra is tettem valamit.
Fontos részlet a stencilezett, majd kihímzett nagy díszítőelem is, a kép alatt. A célom az volt ezzel, hogy egy különleges kivitelezésű, kézműves részlet is kerüljön a képre, ezért választottam a kézimunkát - hímeztem a vászonra, hű, de bírtam! A színét azért vettem sötét tónusúra, mert hiányzott a kép alá valami sötétebb folt, de áttört mintázatban. Ez tűnt a legjobb megoldásnak - nem is bántam meg!
De, miért ez a képaláírás? (ld. fenti kép)
Most elárulok egy titkot. A csillámos számsort, tulajdonképpen "csak úgy" rátettem. Amikor kiválasztottam, akkor még nem volt igazából semmilyen funkciója.
Ezt Bali fiam szóvá is tette, hogy nincs kapcsolat a sok szám és a fotó között. Nem érthető, mi az ott? Imádom, hogy ennyire értik már, hogyan működöm, amikor átültetem a gondolataimat a képi világba....
Aztán jött az isteni szikra (köszönöm!), és egy extra csavarral integráltam a szöveget az oldalba. Mi volt ez a csavar? Hát hányszor mondja el az ember a gyermekének, mennyire szereti? Végtelenszer! Így, már bele tudtam kapcsolni ezt a díszítőelemet, ja, és natúr színű, számozott mintás scrapbookpapírt is a képbe... Így született meg képaláírás, amibe szívem-lelkem beletettem:
"Hétszer, de még hetvenhétszer is mondhatom. Nagyon szeretlek.... Csillagom."
Ha pedig, kíváncsi vagy a hogyan?-ra is, kattints ide, és nézd meg a másik posztot is:
Ez már (te jó ég!) a hatodik bejegyzésem az amerikai Stencil Girl Talk blogon, nagyon büszke vagyok! Eredetileg három bejegyzéssel indult még tavaly, aztán meghosszabbították a Vendég alkotó státuszomat újabb három hónappal. S, amikor két héttel ezelőtt ezt a munkámat elküldtem e-mailben, újabb nagy meglepetés ért. Még lesz egy bejegyzésem márciusban, aztán egy kis szünet, és júliustól már egészen az év végéig 6 egymást követő hónapra meghívást kaptam!
Pszt! Ha a fenti scrapbokoldal felépítési módszert szeretnéd készségszinten elsajátítani, nem kell sokáig várnod! Nagyon rövid idő múlva jövök a megoldással, mely válasz lesz erre, a már sokak által felém jelzett igényre. Ha nem szeretnél lemaradni a hírről, és még nem tetted meg, itt az idő! Kérj Scrapbook Hírlevelet, és én küldeni fogom az e-mail fiókodba rövidesen. Ja, és a feliratkozásért cserébe, addig is, egy ajándék ötletfüzetet is letölthetsz. Tetszik?
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi
Megjegyzések