Neked mire van szükséged ahhoz, hogy magabiztosan scrapbookozz?

Kedves Olvasóm!
A minap tűnődtem egy pár dolgon. Azt tapasztalom a környezetemben, hogy rengeteg ember gondolkodik úgy, akinek tetszik a scrapbookozás, hogy nem hiszi el magáról, hogy képes lenne szép dolgokat csinálni önállóan. Azaz, önállóan megtervezni, megalkotni egy olyan albumot, scrapbookoldalt, képet, ajándékot, amit teljesen egyedül talált ki, s ami után azt tudja mondani "Ez igen, ez aztán jól sikerült! És milyen csúcs, hogy én találtam ki! Hm... szuper!" Vajon ismerős neked egyáltalán ez az érzés? Átélted már? Vagy még nem?

Esetleg te is úgy vagy vele, ez neked még, vagy egyáltalán nem menne? Ami ezt benned kiváltja, annak rengeteg oka lehet! Ezt boncolgatom ebben a bejegyzésben. Ha kíváncsivá tettelek, olvass csak tovább....

Vajon miért érzed magadat bizonytalan scrapbookos alkotónak?

  • Úgy érzed esetleg, nincs elég ötleted, hogy mit alkoss? Nem vagy elég kreatív?
  • Nincs időd elmenni egy személyes tanfolyamra, ahol elmondanák neked, mi mire való, hogy kezdj neki? 
  • Vagy nem is hallottál még ilyen jellegű scrapbook tanfolyamról?
  • Esetleg időd lenne, de tartasz attól, hogy nem fogod végigcsinálni és akkor csak kidobott pénz lesz?
  • Vagy már voltál tanfolyamon de mégsem rendelkezel elég ismerettel, és úgy érzed, nem tudsz még eleget ahhoz, hogy önállóan belevághass?
  • Nincs igazán a magad szemében sikerélményed?
Mégis, bár talán ismerősek a fenti érzések, nem tudsz leszakadni a Pinterest galériák nézegetéséről, követed a Facebookon a scrapbookos csoportokat és arra vágysz, bárcsak te is önállóan és magabiztosan képes lennél összeállítani szépséges dolgokat scrapbooktechnikával! 



Mit gondolsz, mit tudsz tenni azért, hogy magabiztos scrapbookossá válhass? 


  • Elmehetsz például, ha lenne a környezetedben, ideális időpontban egy személyes (offline) tanfolyamra.
  • Ha tudsz angolul, olvashatsz külföldi és most már egyre több magyar oktatócikket is a témában. 
  • Nézhetsz oktatóvideókat és 
  • Vásárolhatsz a témával foglalkozó külföldi könyveket (sőt, én is írtam már ilyet, magyar nyelven: Budaházi Brigitta: Ajándékok scrapbooktechnikával).

Vagy például, kézenfekvő megoldásnak tűnhet, körülnézni az interneten, kiválasztani és elvégezni egy internetes (online) tanfolyamot. Biztos, hogy többet fogsz tudni!

Egy tipikus hiba azonban, véleményem szerint, amit ilyenkor, a bizonytalanságban lévő, alkotni kész közönségből a legtöbben elkövetnek, hogy csak olyan tanfolyamokat végeznek el, ami konkrét projektek elkészítéséhez kötődik. Azaz, amikor a cél az, hogy egy adott alkotó munkáját hűen lemásolva készítsék el a munkájukat. Mert az ember ilyenkor azt feltételezi, hogy az abban megtanult technikával majd kellő gyakorlatot szerezhet ahhoz, hogy önállóan is képes legyen alkotni.

Vajon a gyakorlás a kulcs? De mit is gyakorolsz tulajdonképpen?


Lehet, hogy te is így gondolkodsz, hogy úgy érzed, minél többet kell liftelnem (átvenni mások oldalából ezt-azt és úgy alkotni), vagy, hogy sokat kell gyakorolnom, sokat kell alkotnom, és, hogy minél több tanfolyami mintadarabot kell lemásolnom.


Félreértés ne essék, úgy gondolom a projekt-jellegű tanfolyamok jók lehetnek a kezdésre! Mert bele tudunk kóstolni magába a scrapbooktecnikába, és így el tudjuk dönteni, érdekel-e bennünket ez a dolog? Arra is jók, ha egy bizonyos modellt szeretnénk a saját fényképeinkkel is viszontlátni a családi krónika polcán, mert akkor ehhez tökéletesen hozzásegít bennünket. Én is imádom például számos, klassz stílusban alkotó scrapbookos munkáját, s van, hogy vágyom egy pontosan ugyanolyan albumra, mint az övé, csak épp a saját fényképeimmel és sztorijaimmal megtöltve! Mert van az úgy, hogy nem akarom kitalálni, kézenfekvő, hogy fogjam és lemásoljam (lifteljem - hogy egy bennfentes szóval éljek) más munkáját.


De, ettől még, az a legkedvesebb számomra, amikor leülök alkotni, hogyha a saját stílusomban teszem azt meg. Így csinálom a legszívesebben. S, bizony, jó érzés az is, hogy magabiztosan hozok döntéseket.

Miért tértem ki mégis a projekt-jellegű tanfolyamokra? Hiszen én is rendszeresen tartok ilyesmit. Mert végiggondoltam, mi lehet az oka annak, hogy sokan bizonytalanok magukban? Akár már gyakorlott (több albumot elkészített) alkotók is, de főleg olyanok, akik egyelőre csak "tisztes távolságból" csodálják ezeket a scrapbookos műveket.

Én azonban a következőképpen gondolom:
1.    A liftelés kevés, azzal még nem tanulom meg, hogy az eredeti alkotó vajon milyen elveket követett vagy szegett meg tudatosan, azaz miért pont úgy csinálta?
2.    Ha sokat gyakorlok alapos ismeretek hiányában, akkor mit gyakorlok tulajdonképpen?
3.    A másolással nem tudom meg a miértekre magamtól a választ ahhoz, hogy önállóan is alkothassak.


Azt gondolom, ha valaki nem ismeri a miérteket, azaz, hogy
  • miért van valami pont úgy, ami miatt jól néz ki másnak az oldala
  • vajon miért "mond" többet, első pillantásra annak az anyukának az albuma, vagy
  • miért vonzóbb valakinek a munkája, mi lehet a titka,
akkor az önálló alkotáshoz sokkal nehezebben szerez - a "mintadarab utáni alkotás" jellegű tanfolyamok rendszeres látogatásával - egy bátortalanabb alkotó bátorságot és önbizalmat!

Kérdés, hogy te mit szeretnél? Mi a valódi célod a scrapbookos ismeretszerzéssel? 
  • Megtanulni, hogy egy adott projektet hogyan kell elvégezni, s utána annak mintájára hasonlóakat tudj gyártani vagy 
  • biztosan megalapozni azt, hogy rövidesen már te magad is ki tudd találni, hogy az elkövetkezendő projektedhez mi lesz a legmegfelelőbb forma, milyen alapanyagokat kellene hozzá beszerezni, milyen technikákból válassz... és folytathatnám. Megannyi apró kérdés, ami felmerülhet
Nem lehet, hogy tulajdonképpen mégis azt szeretnéd igazából, hogy magabiztosan tudj dönteni az alkotás során?

Te hol tartasz most? Mit tartasz az üdvözítő útnak? Mi a véleményed, hogyan lehet magabiztos tudást szerezni? Mitől lesznek biztos alapjaid scrapbook témában?

Igazán érdekelne és kíváncsi vagyok, mi a véleményed erről? Nekem van pár gondolatom, de előtte szívesen meghallgatom a tiédet! Írhatsz nekem itt is, ez alatt a bejegyzés alatt, vagy küldhetsz e-mail-t is a budahazi.brigitta @ scrapbook.hu e-mail címre.

Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi

Megjegyzések

vizi.orsi üzenete…
Kedves Brigi! Maximálisan egyetértek a szavaiddal, annál is inkább, mert én hivatalosan még csak másfél éve scrapbookozom. Rájöttem arra is már az elején, hogy az idő ebben nem számít, mert láttam, akik évek óta benne vannak, azok sem tudnak néha színvonalasabbat alkotni a kezdőkénél. Annak idején arra panaszkodtam, hogy itt nincs valójában visszajelzés, hogy jó úton járok-e, nem kapok megerősítést (a like-ok száma nem az!). Nekem sokat segített, hogy az elején belecsöppentem egy olyan személyes tanfolyamba, ahol stílusokkal, eszközökkel, anyagokkal, elrendezési "szabályokkal" ismerkedtünk meg. Azóta is vissz-vissza térek ezekhez, bújom a Youtube-ot és Pinterestet. De amikor például egy fotócserés játékhoz, vagy kihíváshoz, vagy mixed-es oldalhoz állok neki, akkor zsong a sok inspiráció a fejemben. Nagyon nehéz ezeket kikapcsolni és saját akaratból/ tudatból alkotni. Valaki egyszer azt mondta, hogy ő ezért nem is nézi az internetes oldalakat, de szerintem ez sem jó. Üdv: Orsi
Vanda üzenete…
Kedves Brigi! 2-3 évvel ezelőtt találkoztam először a scrapbook-kal és nagyon megtetszett. Sokat olvastam utána, de főként angol nyelvű oldalakat találtam. Egy idő után persze elfáradtam benne (nem az angol az elsődleges nyelvem, csak nagy vonalakban értettem). Viszont nagyon sok képet megnéztem. Ezen felbuzdulva saját fejem és az addig összeszedegetett infók, látott képek alapján összeraktam egy albumot. Egyáltalán nem profi, de én voltam, abszolút saját ötlet, azóta is büszke vagyok rá. De én is szeretnék jobb lenni. Sajnos kb. fél év után nem foglalkoztam a témával többet (egyéb magánéleti "projektek" miatt), viszont most újra "leporoltam" és belevetettem magam ezerrel. Vagyis hetekig nézegettem különböző szebbnél szebb oldalakat, albumokat, olvasgattam, és persze hozzá sem nyúltam a korábban vásárolt papírokhoz, dekorelemekhez, mert olyan szépek, nincs szívem belevágni, meg úgysem lesz olyan szép, stb. Aztán fogtam magam és befizettem egy alapozó online tanfolyamra, ahol nagy vonalakban, témánként megismerkedtem az eszközökkel, technikákkal, mit érdemes, mi alap, ki mit használ, stb. Volt szó stílusokról, egy oldal kialakításának főbb "szabályairól". Ezek alapján még vettem néhány dolgot, illetve utána olvastam néhány, az oktatóanyagban említett dolognak, így egész jó képet kaptam. Persze ezt az ismeretet folyamatosan lehet bővíteni, annyi minden van. De ez még kevés volt, mert a fejem "üres" maradt valamiért téma tekintetében. Holott olyan sok mindent lehetne, mégsem jött az inger, hogy nekilássak. A tényleges alkotáshoz az adta meg a kezdő löketet, hogy találtam ún. kihívásokat több scrapbook-os oldalon, és hónapról hónapra azokon gyakorolok. Azóta eszembe jutott egy csomó ötlet, mit szeretnék még készíteni, így ötletből egyelőre nem fogytam ki :) Most a kihívásokon, alkotáson keresztül ismerkedek a technikákkal, és próbálok rátalálni a saját stílusomra, már ha lesz ilyen, mert nagyon sok minden tetszik :) Nekem személy szerint ez az út vált be. Az egyféle technika elsajátítása szerintem kevés a folytatáshoz, illetve a képnézegetős módszer sem hozta meg a választ, mert ahogy írtad, hiányoztak a miértek. Sokszor visszatérek ehhez az alaptanfolyamhoz, "ismételgetek", keresek új technikákat, ami tetszik, nézegetek képeket, videókat. Ezek mind kellenek, segítenek irányt adni, de az alap, a "kezdőlökés" számomra mégis inkább egy általános tanfolyam volt, mivel szeretem az egyedi, egyéni dolgokat, szeretek a saját fejem után menni, csak kell egy kis alap a kezdéshez, hogy mit, miért és hogyan lehetséges :) További jó munkát kívánok! Vanda
Budaházi Brigitta üzenete…
Orsi, köszönöm a visszajelzésedet. Értem, amire utalsz. A stílusirányzatok megismerése ugyanolyan hasznos lehet, mint a liftelés maga, a kezdésnél. A minőségi, építő kritika valóban szintén jogos igény. Az utolsó mondataid egyike felidézte bennem a kezdeti éveimet. Amikor a digitális oldalaimat képes voltam akár háromszor is újrakezdeni, mert mire befejeztem, már bénának találtam és nem tetszett. Annyira bizonytalan voltam magamban.
Budaházi Brigitta üzenete…
Vanda, de jókat írtál! Köszönöm a gondolataidat. Ó, a "nincs szívem belevágni"-érzés de ismerős. Nálam is évekig feküdtek így a kezdeti években papírok, hogy nem akartam "megszentségteleníteni" azzal, hogy felvágom őket. A kihívások jópofa dolgok! A legjobb helyen folytatod, szerintem, mert ez hasonlít arra, mit Orsi is írt, és a lifteléshez is. Ezzel meg tudod találni azokat az apró részleteket, megoldási módokat, amik így beépülhetnek a saját stílusodba is, mert szívesen fogod ismételgetni őket. Jó dolognak tartom, ha az alaptanfolyamhoz vissza-visszatérsz, hogy megfelelő tudásbázist jelent akkor számodra. Addig amíg ki nem terjeszted a saját szárnyaidat. :) ♥