2

Hogyan ne csinálj December Daily albumot?

Kelt: 2015. december 1., kedd Téma: , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóim!
Eljött a 2015-ös évben is december első napja - el sem hiszem, hogy így elrohant ez az év is. Világszerte és kis hazánkban is ezen a napon indul az ezévi utolsó alkotós hajrá a scrapbookosok körében. Időt, pénzt és energiát (azaz mindent) bevetve igyekszünk az év legszeretetreméltóbb időszakát megörökíteni, egy kis kreatív időkapszulába khm. akarom mondani, scrapbookalbumba zárni, hogy egy icipicit megőrizzünk a karácsony varázsából a kietlen napokra...
Jelen blogbejegyzésemben ezzel kapcsolatos kijózanító gondolataimat nem ünneprontásnak szánom. E cikkben iróniám és szarkazmusom célpontja egyes egyedül én leszek, de ha bárki ebből magára ismer, csakis azt jelentheti, hogy a véletlen játszik vele vagy pedig valami kevéske hasonlóság lehet köztünk. Olvass tovább, ha kíváncsivá tettelek.

Idén úgy döntöttem, hogy teljes mértékben no-stressz alapokra helyezem a December Daily (Karácsonyváró, Adventi, December napjai) néven futó scrapbookalbum-készítő projektet. Ennek a fajta albumnak az a fő tulajdonsága, hogy a december minden egyes napjának emléket állít. Tehát legalább 24 oldalas, minimum egy vagy több képet tartalmaz és a célja, hogy visszaadja az alkotó és családja azévi karácsonyvárásából a legtöbbet, amit csak lehet. A lényege a rendszeresség és a dokumentálás, lehetőleg minden nap. Tehát nem szimpla karácsonyi stílusú mini album, hanem egy pillanatkép december minden egyes napjáról.

Másik döntésem, hogy oly mértékben leegyszerűsítem, amennyire csak lehet, hogy ne vesszek el a részletekben, és ne rakjak saját magamra felesleges terheket. Az elmúlt években többször nekikezdtem, de nem sokáig jutottam a megvalósításban. Elkezdtem, molyoltam-szöszöltem az egyes oldalakkal, de valahogy sosem készültek el teljes egészében. Viszont továbbra is vágytam arra, hogy legyen már végre egy kész decemberi albumom és jöjjek már rá, hogy miért nem megy ez nekem, mikor úgy szeretném?!

Lenyűgözőnek tartom viszont mások albumait! Örömmel látom, hogy mások milyen összetett, minden oldalt szépen megkomponált módon, részletesen kidolgozva állítanak össze. Nemcsak külföldön, hanem már Magyarországon is egyre többen! Ó, de jó ezt látnom. De, nekem akkor miért nem megy? Tíz év scrapbookozás, több mint kétszáz scrapbookoldal és minialbum készítése után, megszámlálhatatlan lelkesítő scrapbooktanfolyam megtartását követően is, mit kellene másképp csinálnom? Hogyan fogjak neki, hogy végigmenjek? Ebben miért nem vagyok elég kitartó, pont ebben, a legkedvesebb tevékenységben, mikor az élet más területén (akár dúvad módjára is ehhe), abszolút kitartó és állhatatos tudok lenni. Bizony, ezen alaposan elgondolkodtam.

Mi az, ami engem akadályoz abban, hogy teljesen elkészítsek egy decemberi scrapbookalbumot?

Azt hiszem, az egyik felismerésem az volt, amit már Cathy Zielske is megfogalmazott (cikkét magyarra fordítva elolvashatod ebben a bejegyzésemben: Hagyd ki a sz....r részt a scrapbookozásból). Nos, rájöttem, hogy nekem mégsem sikerült kihagynom.... Pont a karácsonyi időszakról készülő albumoknál volt egy nagy adag diszkomfort-érzetem.

Készítettem már csili-vili gyönyörű alapokat, én magam is tartottam karácsonyváró-album készítő online tanfolyamot, amit nagyon szeretettem - de végül az enyém üresen maradt. Hímezgettem évekkel ezelőtt a papírszéleket egy nagyon kedves magyar alkotó tanfolyamának résztvevőjeként - kb. 4-5 napot ölel fel az az album is, mert végül abbamaradt. Tavaly már tovább jutottam mint valaha, de annak is a 10. napon vége szakadt. Ez a nagy lelkesedéssel elindított, s igen széleskörű, megtisztelő figyelemmel kísért kezdeményezésem szakadt így meg pont az én részemről. :( Szomorú emlék.

Időközben megfogalmaztam magamnak, mi lehet velem a baj? Be kellett vallanom magamnak, hogy egyszerűen megöli bennem a kreativitást, a lelkesedést, az, ha az alkotói folyamatban belső vagy külső nyomást, kötelezettséget kezdek érezni. Az is teljesen lelomboz, ha a karácsonyi időszakban, amikor lakást illene díszítenem, plusz programokat beiktatni vagy a gyerekek kedveskedéseinek és feléjük irányuló plusz figyelmemnek kellő időt kellene inkább szánni, de nem megy - mert épp az erről a boldogságos időszakról szóló karácsonyi albumot "kell" ragasztgatnom... Jó, senki nem mondja, hogy kell. Azt sem mondta senki, hogy aznap csináljam meg róla az oldalt, amikor valami megtörtént. De, ha belekezdtem? Kitűztem a célt... Vágyom rá... Segítség! Balanszra vágyom!!!!

Pontosan ez az egyik ok, amiért szándékosan nem fogok bele ehhez hasonló WITL (A Week in the Life / Egy hét az élet(ünk)ből) és Project Life rendszerű dolgokba sem. Mert rájöttem, hogy hozzám, az én alkotói stílusomhoz, az én szertelen, vidám, a környezet kreatív impulzusaira abszolút nyitott lelkemnek ez már olyasféle kötöttséget jelent, amibe túl hamar beleunok, és a félbemaradt projektektől elmegy a kedvem utána meg, elszomorodom. Mintha hűtlen lennék egykori játékaimhoz. Ezt be kellett látnom. S, most, amikor szembenéztem magammal és ezzel a dologgal, s, megfogalmaztam magamnak, hogy végül is ez az oka a félbemaradt karácsonyi albumoknak, nagyon nagy mértékben megkönnyebbültem!

Hogyan nem fogok December Daily scrapbookalbumot készíteni?

Eldöntöttem, dehogy fogom én az anyukaként, feleségként és vállalkozóként is amúgy is terhelt decemberi időszakomban "megjátszani" magam és mások előtt azt a szerepet, hogy nekem még bizony erre is van időm, sőt naprakész vagyok a karácsonyi albumommal! Minek!? Egy frászt! Akkor inkább ne legyen albumom. No album no stressz.

Nem fogok bevásárolni egy rakat drága cuccot azért, hogy aztán itt maradjon a nyakamon és arra emlékeztessen, hogy ebből sem csináltam megint végig az albumot.
Nem fogok minden nap műremekeket gyártani, amin elájulok, ha ránézek, mert 24 elájulós karácsonyi oldaltól nekem, az alkotónak lesz már csömöröm, nem még, ha valakit arra "kárhoztatok", hogy végignézze.
Nem fogom napi art journal fába vágni a fejszémet, hiába imádom a mixed-media technikát, hiszen minden ilyen projekt többórás munka. Nincs ilyesmire időm.
Nem fogok osztott tasakokat vásárolni, mert én egészében szeretem megtervezni a kompozíciót, ha nagyobb lélegzetvételű oldalt készítek, ezekbe nem férek bele, a műtyűröket, molyolásaimat megszakítaná egy felosztás. Nem szeretnék gyári felosztáshoz igazodni! Nekem ez egyik sem okoz örömöt decemberi mindennapos feladatként.

Nos, ilyesmiken morfondíroztam magamban tavaly december óta, de azért kacsintgattam mégis ide-oda... s, nem hagyott mégsem nyugodni a téma. Mi lesz most akkor...?

Ez nem jó irány, hiszen a motivációm abszolút megvan. Csak a módszerem nem jó. Mi lenne, ha már csak azért is keresnék egy olyan rapid megoldást, amivel újra meglelhetem a belső boldogságot és még talán egy kész karácsonyi albumot is fog eredményezni? Mondjuk, csak azért is, punktum!

Rájöttem, megvan, ez lesz a hatékony módszer a december daily scrapbookalbum készítésére!

Szeptemberben aztán sikerült átlépnem egy mérföldkövet. Nem volt egy vidám apropója, de a vége - sőt, aki végigkövette, annak az egész folyamata is - felszabadító volt. (Ebben a blogbejegyzésben foglaltam össze Heidi Swapp 30-napos fotókihívását és az alapgondolatokat, talán érdemes elolvasnod: Örökítsd meg az életed). A mérföldkő pedig az volt, hogy teljes egészében megcsináltam és be is fejeztem ezt a 30-napos kihívássorozatot. Nem hagytam abba, nem felejtettem el, nem ment el tőle a kedvem.

S, ekkor jöttem rá, ez nekem december témában is működhet! Mindössze egy fotó egy nap, némi gyorsan melléírt képaláírással. Ha pedig még bővebben szeretném, akkor arról ráérő időben utólag készítek majd scrapbookoldalt. Kész! Ez annyira megtetszett, teljesen megörültem az ötletemnek, hogy úgy határoztam, megcsinálom idén decemberben ezt a kihívást én is magamnak, s ha akadnak olyanok, akik csatlakoznának, másoknak is.

A hatékony megoldást pedig az jelenti számomra, hogy teljesen az alapszintre vezetem vissza az egészet. Készítek egy olyan alap albumot, amiben a praktikumra helyezem a hangsúlyt. Első körben nem variálgatok, díszítgetek, merengek egy-egy oldal fölött. Ismétlődő oldal-elrendezések és megoldások, a képek és a különböző sztorik majd vezetik a szemet és elmesélik a karácsonyi történetet. 
Vissza a scrapbook gyökereihez! A cél, hogy 24 (vagy 31) napra
  • legyen egy téma, egy kép, amit fontosnak tartok megörökíteni, 
  • legyen odaírva alá a gondolatom vagy mellékelve a család tagjainak "lelki" ujjlenyomata 
  • legyen hely esetleg egy tárgyi emlék, belépőjegy, csokipapír, bármi számára ami megfogható, amivel kontaktust tudok teremteni időn túl is... és  
  • legyen kész! 
Legyen befejezett és legyen lapozgatható, nézegethető minden egyes oldala! Utólag pedig, ha két ünnep között van időm és motivációm díszíteni, akkor majd ügyködöm a különböző részleteken gigis módon!

Ezt döntöttem el és ettől nagyon boldog lettem! Ahogy ezt kitaláltam, fogtam is az imént említett Heidi Swapp 30-napos kihívás képeit, és azon nyomban (nem viccelek, kettő és fél óra alatt!) összeraktam egy albumot, amiben tökéletesen elfér 30 db fénykép, minden oldalnak van címfelirata és egy kis zsebbe rejtve a sokszor többsoros képaláírás vagy akár némi tárgyi emlék is elfér.



Milyen lesz akkor a 2015-ös december daily albumom?

Pontosan ugyanilyen rendszerű lesz az én idei karácsonyvárós albumom! Az elkészítés menetét dokumentáltam, holnap (2015.12.02-án) meg is mutatom itt a blogomon. El lehet készíteni maradék papírokból vagy vadonatújakból is, a lényeg, hogy tutira működni fog, és nem jelent nagy stresszt a karácsonyi időszakban elkészíteni. Sőt, aki most nem motivált a 30-napos decemberi album elkészítésére, annak is ajánlom, mert tkp. bármilyen más témájú albumnak jól jöhet. Akár ajándékba is elkészítve valakinek!

Egyébként, ez megint csak olyan módszer, mint amit a nyaralós albumokról írtam (Én így készítek utazós albumot). Ha az a módszer bejön neked, akkor ez is tetszeni fog. A lényege, hogy ha megvan az album alapja és felosztom magamnak részfeladatokra a projektet (kis falatokban az elefántot, ugye), kvázi algoritmizálom az egészet, akkor frankón beláthatóvá válik az egész, és nem egy végtelen súlyú tehernek tűnik, már december 11-én ... ugye.. :D* s ahelyett, hogy csillogó szemekkel ragasztgatnék, ledobom az egészet és szomorú-dühösen rácsapom egy pizzásdoboz tetejét! (Nem, nincs pizzériánk, és nem rendelünk minden nap pizzát, csak abban tárolom a scrapbookpapírokat itthon).

* Utalva a tavalyi album utolsó oldalát követő napra - ami egyébként, mármint a tizedikei egész kis csinos lett, by the way, csak utána belehaltam.

Nos, itt tartok akkor most ebben a pillanatban. Holnap hozok egy tök jó dolgot, amit kitaláltam hozzá, egy Decemberi Fotós Bingót, illetve az ígért albumkészítési leírást. Ja, és fotót is hozok az első napról.

Mindenkinek, aki idáig eljutott az olvasásban, egy óriási ölelést és széles mosolyt küldök!
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet.

Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi

2 vélemény érkezett eddig:

  1. Kriszti írta...

    Kíváncsi vagyok, mit találtál ki! Én minden évben igyekszem tovább egyszerűsíteni. Most már odáig jutottam, hogy van egy rakás méretre vágott fehér alapkartonom, meg két marék matricám, aztán lesz ami lesz. Már három nap elkészült november végéről... A dec. 1. viszont még nem... címlapom sincs... Majd mutatom, mi sül ki ebből is :)

  2. Kíváncsian várom 😉