Örökítsd meg az életed! #orokitsdmegazeleted #hscapturelife
Kedves Olvasóim!
Sokan tudjátok már rólam, mennyire kedvelem Heidi Swapp személyét, hitvallását, scrapbook-stílusát, életigenlését ... s, őt magát is! Elmondhatom ezt, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is megismerhettem. Talán emlékeztek, mennyire kitörő örömmel fogadtam, amikor életemben először találkozhattam vele személyesen a 2014-es CHA alkalmával, Anaheimben, illetve, amikor egy órát tölthettem el a társaságában. Ez a találkozás 2015-ben is megismétlődött, melynek emlékét azóta is a szívemben őrzöm.♥
Ma csatlakoztam egy kihíváshoz, amelyet az Instagram profilomon, illetve a Facebook profilomon fogsz tudni nyomon követni. Itt, ezen a blogon is hozok majd néhány összefoglalót, úgy tíznaponta, de, ha nem szeretnél lemaradni, valamelyik felületen állítsd be magadnak a követést. Erről a kihívásról szól ez a blogbejegyzés, ha kíváncsi vagy, olvass tovább! Nem lesz rövid, dőlj hátra és olvasd el. Szerintem, megéri... :)
A 30 napon át tartó inspirációs-kihívást Heidi Swapp indította el tegnap a blogján és instagram-profilján, mely nap mint nap egy-egy indokkal hívja fel a figyelmet arra, mennyire értékes és fontos dolog lehet számodra, ha a hétköznapi életet megörökíted ebben a formában saját magad és családod számára. Érdemes elolvasni és áttekinteni Heidi kezdő blogbejegyzését! (Ezt a bejegyzést lefordítottam magyar nyelvre. Itt lejjebb elolvashatod.) Az inspirációsorozat egy tragikus életesemény kapcsán indul. Heidi személyes gyászát feldolgozandó hívta életre.... néhány héttel ezelőtt veszítette el második legnagyobb fiát, a 16 éves Cory-t, aki váratlanul döntött úgy, véget vet az életének... Gyászában és küldetésében maximálisan osztozva úgy döntöttem, én is csatlakozom a kihíváshoz, s a Scrapbook.hu Facebook oldalán igyekszem továbbítani számotokra is Heidi üzenetét nap, mint nap.
Számomra, Július 12-e óta (néhány nappal később szereztem tudomást a tragédiáról) nincs fejbekólintóbb indok, ahogy hallottam e gyermek elvesztéséről, az intenzív scrapbookozás újrakezdésére. Engem - bár ez a legrosszabb, ami történhet egy édesanyával - most nagyon elgondolkodtatott. Belesajdult a szívem, mikor olvastam a hírt, majd később Heidi blogbjegyzését.... Napokig, tényleg nem tudtam másra gondolni, valahogy magamban hordoztam a fájdalmat, s azóta is naponta egyszer eszembe jut a családjuk...
"Megörültem", amikor láttam, hogy Heidi milyen gyengéd módját választotta a gyász feldolozásának, ezért "örömmel" álltam be mellé, mögé a sorba én is! Az életet, a családomat és a scrapbookozást szerető szívvel adom tehát tovább a stafétát mindenkinek, aki - e hír hallatán - úgy érzi, ő is csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez. Én ehhez a témához mától kezdve az #orokitsdmegazeleted hashtag-et használom. Ehhez is csatlakozhatsz!
A kihívás jelmondata a következő: Nem kell művésznek vagy kreatívnak lenned ahhoz, hogy megörökítsd az emlékeidet!
Benne van a lényeg, s maximálisan azonosulok vele én is. Magam is ezt vallom már évek óta. Aki járt már hozzám kezdő scrapbook tanfolyamra, visszaigazolhatja ezt az állításomat.
A kihívást indító blogbejegyzés szövege meglehetősen hosszú. Azok kedvéért, akik szívesen részt vennének, de nem tudnak angolul, lefordítottam (ez nem műfordítás!). Akik már olvasták, görgessenek lejjebb, mert a kihívás mai napi, első feladata a hosszú szöveg után következik.
Ha nem szeretnél nyilvánosan részt venni, csináld magadban, otthon! Akkor ne tedd közzé. Mert NEM AZ SZÁMÍT! Csak az, hogy kezdj hozzá és csináld! Magadnak leszel hálás később ezért...
Az első téma így hangzik: "Vigyázz, kész, RAJT!" : Bárhol készülhet a kép, ahol vagy most éppen. Egy aktuális családi fotó, ahogy kinéz most épp az életed. Bármi lehet. Fókuszálj arra, ami mosolygásra késztet! Találd meg a jót és a szépet magad körül.
Ez itt Heidi képe:
Ez pedig az enyém....
Nem fogom minden nap megosztani őket itt, a blogon, ezért érdemes, ha kíváncsi vagy az enyémekre, beállítani a fenti linkeken található profiljaimon a követést. Ezt a hétköznapi életképet választottam első témaként, amit megörökítésre érdemesnek tartok a mai napból. Lehet, hogy jön majd még hozzá fotó, lehet, hogy ez az egy lesz az.
S, mit jelent ez a tágra nyitott mosógépszáj? Mi van benne számomra? Benne van az, hogy gyerekek nélkül vagyunk ma (így nem tudom őket lefényképezni). Itthon ülök, dolgozom, s közben fél kézzel háziasszonykodom. Nagy örömömre bepakoltam azonnal a bőrönd tartalmát a mosógépbe, így már nem éktelenkedik nekem a zárt bőrönd, mint egy, az elmúlt utazásokra emlékeztető, használt ruhákkal tömött mementó. Juhéj, kipakoltam, s minden más tartalma is már a helyén! Ugyanakkor benne van az is, hogy bár még a fiúk a Balatonon nyaralnak, számunkra, Matyival már véget ért az idei nyár utazós része. Egyszerű, szép, hétköznapi pillanat, de nekem sokat mesél majd a mai érzéseimről.
Ölelek mindenkit szeretettel. Ünnepeljétek az életeket, s azokét, akikkel együtt utaztok! Állítsatok nekik emléket, hogy megmaradjon, ne illanjon el... Legyen mibe kapaszkodni, a szép élet-szilánkokba... ♥ amíg lehet.
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi
Sokan tudjátok már rólam, mennyire kedvelem Heidi Swapp személyét, hitvallását, scrapbook-stílusát, életigenlését ... s, őt magát is! Elmondhatom ezt, hiszen abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy személyesen is megismerhettem. Talán emlékeztek, mennyire kitörő örömmel fogadtam, amikor életemben először találkozhattam vele személyesen a 2014-es CHA alkalmával, Anaheimben, illetve, amikor egy órát tölthettem el a társaságában. Ez a találkozás 2015-ben is megismétlődött, melynek emlékét azóta is a szívemben őrzöm.♥
Ma csatlakoztam egy kihíváshoz, amelyet az Instagram profilomon, illetve a Facebook profilomon fogsz tudni nyomon követni. Itt, ezen a blogon is hozok majd néhány összefoglalót, úgy tíznaponta, de, ha nem szeretnél lemaradni, valamelyik felületen állítsd be magadnak a követést. Erről a kihívásról szól ez a blogbejegyzés, ha kíváncsi vagy, olvass tovább! Nem lesz rövid, dőlj hátra és olvasd el. Szerintem, megéri... :)
A 30 napon át tartó inspirációs-kihívást Heidi Swapp indította el tegnap a blogján és instagram-profilján, mely nap mint nap egy-egy indokkal hívja fel a figyelmet arra, mennyire értékes és fontos dolog lehet számodra, ha a hétköznapi életet megörökíted ebben a formában saját magad és családod számára. Érdemes elolvasni és áttekinteni Heidi kezdő blogbejegyzését! (Ezt a bejegyzést lefordítottam magyar nyelvre. Itt lejjebb elolvashatod.) Az inspirációsorozat egy tragikus életesemény kapcsán indul. Heidi személyes gyászát feldolgozandó hívta életre.... néhány héttel ezelőtt veszítette el második legnagyobb fiát, a 16 éves Cory-t, aki váratlanul döntött úgy, véget vet az életének... Gyászában és küldetésében maximálisan osztozva úgy döntöttem, én is csatlakozom a kihíváshoz, s a Scrapbook.hu Facebook oldalán igyekszem továbbítani számotokra is Heidi üzenetét nap, mint nap.
Számomra, Július 12-e óta (néhány nappal később szereztem tudomást a tragédiáról) nincs fejbekólintóbb indok, ahogy hallottam e gyermek elvesztéséről, az intenzív scrapbookozás újrakezdésére. Engem - bár ez a legrosszabb, ami történhet egy édesanyával - most nagyon elgondolkodtatott. Belesajdult a szívem, mikor olvastam a hírt, majd később Heidi blogbjegyzését.... Napokig, tényleg nem tudtam másra gondolni, valahogy magamban hordoztam a fájdalmat, s azóta is naponta egyszer eszembe jut a családjuk...
"Megörültem", amikor láttam, hogy Heidi milyen gyengéd módját választotta a gyász feldolozásának, ezért "örömmel" álltam be mellé, mögé a sorba én is! Az életet, a családomat és a scrapbookozást szerető szívvel adom tehát tovább a stafétát mindenkinek, aki - e hír hallatán - úgy érzi, ő is csatlakozna ehhez a kezdeményezéshez. Én ehhez a témához mától kezdve az #orokitsdmegazeleted hashtag-et használom. Ehhez is csatlakozhatsz!
A kihívás jelmondata a következő: Nem kell művésznek vagy kreatívnak lenned ahhoz, hogy megörökítsd az emlékeidet!
 |
| Forrás: Heidi Swapp |
Benne van a lényeg, s maximálisan azonosulok vele én is. Magam is ezt vallom már évek óta. Aki járt már hozzám kezdő scrapbook tanfolyamra, visszaigazolhatja ezt az állításomat.
A kihívást indító blogbejegyzés szövege meglehetősen hosszú. Azok kedvéért, akik szívesen részt vennének, de nem tudnak angolul, lefordítottam (ez nem műfordítás!). Akik már olvasták, görgessenek lejjebb, mert a kihívás mai napi, első feladata a hosszú szöveg után következik.
Heidi Swapp - Capture life, 30 days, 30 prompts, 30 reasons c. blogbejegyzésének (durva) fordítása magyar nyelvenA kihívás lényege tehát az, hogy 30 napon át - akár Heidi inspirációját használva - örökíts meg egy hétköznapi életképet fotón és képaláírásban. Abból a célból, hogy később (30 nap után) ebből egy album szülessen! Ha részt akarsz venni ebben a kihívásban, akkor akár az Instagramon, akár a Facebookon oszd meg ezt a képet és használd a #hscapturelife címkét, hogy Heidi is, s, a kihívásban részvevő személyek is láthassák a te képeidet. Én, ahogy előbb is írtam, ehhez a témához mától kezdve az #orokitsdmegazeleted hashtag-et használom. Ehhez is csatlakozhatsz!
Kiskorom óta nagy szerepet tölt be az életemben az életünk fotókon és történeteken keresztüli megörökítése. Gyermekkoromtól kezdve édesanyám albumait nézegethettem, aki távoli utazásaikat, esküvőjüket és házasságuk kezdeti éveit gyűjtötte albumba. Még az én érkezésemnek is külön albumot szentelt. Innen tanultam meg, mennyire értékesek számunkra az emlékek. 12 éves koromban egy tragikus balesetben elhunyt az akkor 6 éves öcsém - mely örökre megváltoztatta az életünket. Élénken élnek bennem e nehéz időszak emlékei. Öcsém elvesztésekor anyukám összegyűjtötte az összes fotót, és elkezdte dokumentálni az ő kis rövid életét. Emlékszem, legalább egy éven át Quinn fotóival és tárgyi emlékeivel volt beterítve az ebédlőasztal, ahogy állította össze az emlékalbumát. Ez a kincses album tartotta életben Quinn-t, s lett a róla szóló beszélgetéseink része az elkövetkezendő 32 éven át. S, ismétlem, így tanultam meg, mennyire fontos az életünk dokumentálása. A kézzel írt képaláírások, édes fotók felerősítették az emlékeket melyeket néha annyira nehéz felidézni! Még akkor is, miözben oly kedvesek voltak azok számunkra...
Ma, megtört szívvel állok fiam, Cory elvesztése előtt. A nagy űr, amit hiánya okoz, fájdalmasabb, mintsem, hogy azt le tudnám írni. Az elmúlt néhány hetet homályként éltem meg. A házunk, mely általában energiától és nyüzsgéstől hangos, szomorúsággal terhelt, ahogy megpróbálunk mindannyian beleszokni "az új normálisba" - ahogy az emberek emlegetik. Miközben a valósággal nézünk szembe, az egyetlen dolog, ami feldobja a hangulatunkat, s mosolyt vagy nevetést csal az arcunkra, ha Cory-ra emlékezünk. Cory mókás volt. Folyamatosan nevettetett bennünket! MINDEZ csupán már csak emlék és fényképek! Már csak ez az, amibe kapaszkodhatunk, mikor már nincs többé.
Az emlékek váltak szenvedélyemmé. Történetmesélő vagyok, s imádok másokat is arra inspirálni, hogy megörökítsék saját csodálatos életük történeteit. Hiszek abban, hogy éljük meg életünket legjobban, ahogy csak lehet, hogy találjuk meg a jót és vegyük észre a hétköznapokban is a szépséget! Hiszek abban, hogy ha a jó részekre fókuszálunk, akkor méginkább hálával és boldogsággal töltekezünk meg. Ekkor történeteink arról szólnak majd, amink VAN és nem azokról, amelyből hiányt szenvedünk. Ez vált "küldetésemmé" már egy ideje, amennyire csak vissza tudok emlékezni. Ez tartott fenn végig az utamon, akár fent, akár lent voltam éppen. Ma, mikor életemnek ebben a nagyon nehéz és szomorú időszakát élem meg, azt teszem, amit mindig is tettem; mert az emlékek számítanak. Az elmúlt hetekben ezen tűnődtem: hogyan fogom valaha is azt tenni, amit eddig? Hogyan fogok mókás Periscope-filmeket forgatni, oktatóvideókat készíteni vagy új termékek után lelksedni? Bevallom, nem tudom, hogyan fogok! Amit most tudok, hogy FOLYTATNOM kell! Hiszek a saját üzenetemben: AZ EMLÉKEK SZÁMÍTANAK!
TE SZÁMÍTASZ. A CSALÁDOD SZÁMÍT. A te történeted... SZÁMÍT!
16 éve tervezek olyan termékeket, amelyek reményeim szerint megkönnyítették és élvezetessé tették az ÉLET megörökítését. Az első "scrapbook tanfolyamomat" akkor tartottam, amikor Cory-val voltam várandós. Ahogy teltek az évek a stílusok és a stratégiák változtak; ahogy a fényképezőgépek is (16 évvel ezelőtt el nem tudtam képzelni, hogy mobiltelefonnal készült fotókat fogunk használni! Még mobilom sem volt!), és a fénykép-előhívó módszerek is változtak. Ma már könnyebb szuperül fotózni és azt megosztani, mint valaha. De, az egészet KI IS NYOMTATNI már trükkösebb. Itt az idő, hogy megtanuljuk.
Szeretnélek meghívni, hogy csatlakozz hozzám az elkövetkezendő 30 napra, hogy ELKEZDD VALAHOL. Elég régóta csinálom már ahhoz, hogy tudjam, hogy érezhetsz most, ebben a pillanatban: tudod, hogy értékes és fontos ez az egész, de HOL és HOGYAN kezdjem el egyáltalán? Esetleg most arra gondolsz, "Nincs időm az emlékek megörökítésére!" és ... valószínűleg nincs is! Teremtened kell egy kis időt! Ígérem, MEGÉRI! Itt egy rövid videó, amit múlt pénteken vettem fel - üzenete szívemből szól. [VIDEO]
Nem kell MŰVÉSZNEK vagy KREATÍVNAK lenned ahhoz, hogy megörökítsd az életed. Csak el kell KEZDENED. Talán már csináltál hasonlót a múltban, talán nem. Ez egy EGYSZERŰ módszer, ami nem igényel túl sok időt.
Nézd, így fog zajlani: A következő 30 napban megosztok egy fotós bejegyzést az Instagram profilomon. A bejegyzések általánosak lesznek, s a te életedbe is beleillenek majd. Ilyesmiek lesznek mint ez itt, lesz valamilyen témájuk és az új [..] készletük egy-egy darabjának kis előnézeti képei is egyben, amelyen már majdnem egy éve dolgozunk együtt a csapatommal. Miközben gyűlnek a képeink, tippeket fogok megosztani a nyomtatásukkal kapcsolatban és arról, mit tegyél ahhoz, hogy egy egész album összegyűljön belőlük. Minden egyes bejegyzéshez kapcsolódva készíthetsz új képeket vagy meglévőket is elővehetsz, amik illenek a témához! Bátorítalak arra, hogy akár 3-5 képet gyűjts minden egyes bejegyzéshez. Szuper lenne, ha megosztanád őket és a #HSCAPTURELIFE hashtag-et használnád hozzá az Instagramon - jó lenne látni az összes képet ami összegyűlik. Természetesen egy kis verseny is lesz, amelyben minden fenti címkével rendelkező fénykép részt vesz majd. [...]
Remélem, hogy kedvet kaptál ahhoz, hogy csatlakozz hozzánk. Remélem, hogy boldoggá tesz majd, miközben gyűjtögeted a fotókat és az édes történeteket (totál biztos, hogy igen!). TUDOM, hogy az emlékeink drágák és csodálatosak és MEGÉRI őket rögzítenünk. Keresd azokat a dolgokat, amelyek mosolyra fakasztanak. Kapaszkodj beléjük!
A családunk már sosem lesz ugyanaz, én sem leszek már ugyanaz, aki voltam. De, folytatom tovább. Örökké nagy becsben fogom tartani az emlékeinket, amik Cory-ról szólnak. Továbbra is új emlékeket fogok gyűjteni a családommal, a jövőben. Cory küldetése és történetei soha nem merülnek majd feledésbe. Az ÉLET maga a MŰVÉSZET. Az élet csodálatos, igazi ..., akár jók akár rossz idők járnak. Számít.
Ha nem szeretnél nyilvánosan részt venni, csináld magadban, otthon! Akkor ne tedd közzé. Mert NEM AZ SZÁMÍT! Csak az, hogy kezdj hozzá és csináld! Magadnak leszel hálás később ezért...
Az első téma így hangzik: "Vigyázz, kész, RAJT!" : Bárhol készülhet a kép, ahol vagy most éppen. Egy aktuális családi fotó, ahogy kinéz most épp az életed. Bármi lehet. Fókuszálj arra, ami mosolygásra késztet! Találd meg a jót és a szépet magad körül.
Ez itt Heidi képe:
Ez pedig az enyém....
Nem fogom minden nap megosztani őket itt, a blogon, ezért érdemes, ha kíváncsi vagy az enyémekre, beállítani a fenti linkeken található profiljaimon a követést. Ezt a hétköznapi életképet választottam első témaként, amit megörökítésre érdemesnek tartok a mai napból. Lehet, hogy jön majd még hozzá fotó, lehet, hogy ez az egy lesz az.
S, mit jelent ez a tágra nyitott mosógépszáj? Mi van benne számomra? Benne van az, hogy gyerekek nélkül vagyunk ma (így nem tudom őket lefényképezni). Itthon ülök, dolgozom, s közben fél kézzel háziasszonykodom. Nagy örömömre bepakoltam azonnal a bőrönd tartalmát a mosógépbe, így már nem éktelenkedik nekem a zárt bőrönd, mint egy, az elmúlt utazásokra emlékeztető, használt ruhákkal tömött mementó. Juhéj, kipakoltam, s minden más tartalma is már a helyén! Ugyanakkor benne van az is, hogy bár még a fiúk a Balatonon nyaralnak, számunkra, Matyival már véget ért az idei nyár utazós része. Egyszerű, szép, hétköznapi pillanat, de nekem sokat mesél majd a mai érzéseimről.
Szóval, kedves barátaim, mit gondoltok? Érdemes a ti életetek arra, hogy néhány fotóval dokumentáljátok a hétköznapokat? Én azt gondolom igen. Sőt, feltétlenül. Mindenkié az, a tiéd is. Kérdés, hogy vissza szeretnél-e rá tekinteni később, amikor már halványulnak az emlékeid. Kérdés, hogy szeretnéd-e, hogy más fel tudja majd ezeket idézni, ha már sem te, sem ő nem emlékeztek rá tisztán.... Hm... na, ezek az élet nagy kérdései, nem a tyúk és a tojás esete, kedves barátaim.
Ölelek mindenkit szeretettel. Ünnepeljétek az életeket, s azokét, akikkel együtt utaztok! Állítsatok nekik emléket, hogy megmaradjon, ne illanjon el... Legyen mibe kapaszkodni, a szép élet-szilánkokba... ♥ amíg lehet.
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi
Megjegyzések