Hurrá, nyaralunk!
Öt napja nyár van. Hiába tart még az iskola, beköszöntött a nyári szezon. Ti is észrevettétek, hogy ha a naptár szerinti változást az időjárás is megerősíti, úgy értem, a papírformához hasonlót produkál, az teljesen feldobja az embert? Engem legalább is, igen. Amikor jön a tavasz, mosolygok az első meleg szellőtől és zöld rügyektől. Ősszel egy hideg, de nem borongós napon, amikor először veszem észre a megváltozott színű lombkoronákat vagy télen először ropog a hó a lábam alatt. És a nyár, a meleg nyár... végre! Mely a lazulás a kései kelés, a sok fagyi, az utazás és nyaralás ígéretét hordozza, végre itt van, a szívembe költözött ismét!
Tavaly átéltem egy ideális nyaralós élményt. Egy hatalmas, 180°-os panorámával rendelkező teraszon, az árnyékban ülve, egy pohár bor mellett, háborítatlan nyugalomban scrapbookoztam, alattam a kék tengerrel. Erről írtam a "Nyári utazós album, mely készült..." c. bejegyzésemben. Mivel szeretek (imádok) utazós élményeket scrapbooktechnikával maradandóvá tenni, elég sok ilyen témájú oldalt és kis albumot gyártottam már. A tavaly nyári utazás előtt nem volt időm elkészíteni az alapot - bár volt már rá példa, hogy vérbeli scrapbookos módjára alaposan felkészültem egy dublini út előtt.... (Videó: Scrapbookalbum egy írországi utazásról). Sőt, olyan is volt, hogy utólag készült kis emlékalbum, egy másik dublini út egyik fontos epizódjáról: Írországi emlékek - 2. Minialbum.
A lényeg számomra ugyanaz. Manapság az ember fényképez mint egy bolond (már bocsánat), úgy érezzük minden momentumnál kattintani kell az épp kezünk ügyében lévő eszközzel. Lett légyen az egyszerű vagy profi fényképező, mobiltelefon vagy uram bocsá', még tablettel is látni embereket fotózni. Aztán mi lesz ezzel a többgigányi életbizonyítékkal? Mennek egy külső driverre/tárhelyre, mert foglalják a helyet a gépen. Ki fogja valaha is végigpásztázni? A tudat az jó, az beazonosíthatóan pozitív érzetet kelt, hogy MEGVANNAK. Bizonyítható, hogy megtörtént velünk az, ami szerepel a képeken. És?!
Na, ez járt a fejemben még ÉVEKKEL ezelőtt, amikor rácsodálkoztam a scrapbookra. Hogy ez az egyik minimum indoka, miért választok ki egynéhány fotót, amiket kiváltságos - emlékeimnek, szívemnek és szeretetemnek megfelelő minőségű és kinézetű - környezetbe helyezek. Mert indukátorként működnek, ha nem csak virtuálisan, egy tárhelyen bináris kódban léteznek.... ha gyakrabban kerül a szemem elé, mert a többi albumom is szem előtt van. Ha meg tudom fogni, ha el tudom olvasni, hogy "Itt jártunk 2014-ben, Matyi, Gigi, Márkó, Bali." Ha édes könnycsepp gördül végig a szívemen, mikor újra meglátom a kisfiamat évekkel korábbi képen - mert elém jön egy albumoldalon. Ezek azok az indokok, ami miatt gyártom, gyártjuk serényen, hogy megmaradjon, hogy ne illanjon el, hogy elvarázsoljon újra az élményemlék felé.
Ha mindez párosul az utazásokon, városlátogatásokon gyűjtött fecnikkel, az pedig számomra, maga a teljes beteljesülés - mármint scrapbookos értelemben. Mert meg tudom simítani a kavicsot (mindig is megteszem), a gyapjút, amit a fűben szedtem egy szakrális helyen, Tarán, Írország egy híres zöld mezején. Vagy egy bolti blokk a tavalyi horvátországi nyaralásról. Jé, és ott van a hajóút reklámbrosúrája is, de jó!.. Hát, ilyesmi dolgokat szeretek én... , hogy a Muzsika hangjából idézzek.... jó ezekre a dolgokra sokáig emlékezni, bizony!
De, miért is beszéltem ezekről ebben a bejegyzésben? Mert a minap megint készült egy ilyen album, ami - bár még üres, de kiváló alapként szolgál arra, hogy az idei nyaralás emlékeit belegyűjtsük.
Egy olyan kreatív emlékalbum, amit magammal vihetek, beleférnek az út közben gyűjtött tárgyi emlékek (blokkok, belépők, hajójegyek). Amikor hazajöttünk, akkor pedig beleragasztok majd egy-két kedvenc fotót és hátul pedig, a nyaralás összes fényképét tartalmazó CD-t is beledugom. Minden szép emlék meglesz egy helyen, karnyújtásnyira és szem előtt. Szeretem a scrapbookot.
Most ez lett a kedvencem, ezért is meséltem el.
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Barátsággal üdvözöllek:
Budaházi Brigitta, Gigi
Megjegyzések