0

Irattartó papucs újrahasznosított dobozból lépésről-lépésre

Kelt: 2014. október 27., hétfő Téma: , , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóm!
Ebben a bejegyzésben egy irattartó papucs elkészítésének folyamatát osztom meg Veled. Lépésről-lépésre végigkövetheted, hogyan alakul át a közönséges csomagolóanyag (történetesen egy Kalendart határidőnapló doboza, de lehetett volna akár egy műzlisdoboz is) egy nőies irattartó papuccsá. Egy olyan hétköznapi tárggyá változott, ami szépen díszeleg az alkotósarok polcán, praktikus és méreténél fogva jól kiszolgálja az ember tárolási igényeit, s öröm bármikor kézbe venni. Dőlj hátra, mert hosszú bejegyzés következik, de bízom benne, hogy a leírás hatására kedvet kapsz, és hamarosan te is megleped magadat egy hasonlóval!

A doboz átalakításához a következő anyagokat használtam fel: Pentart Matt akrilfesték (lazac, fehér), Express Glue (különösen gyorsan száradó papírragasztó), Pentart (Primer paste) Gesso (alapozó festék, más néven művészgipsz), Pentart struktúrpaszta (fehér), Media Ink (mályvarózsa, pipacs, bazsarózsa, oliva), UniBall zselés toll (fekete), ColorBox pigment tinta (olivazöld), Uni Posca lakkfilc (fehér), Donna Downey Stencil (12x12 Poppies & Peonies), ScrapBazár akrilbélyegző, Studio Calico Sundrifter és BoBunny SnowDay scrapbookpapír.


Nézzük meg tehát, lépésről lépésre ezt a folyamatot! (A képek kattintásra megnyílnak nagyban.)
Tipp: Ha nemcsak a "hogyan?" érdekel, hanem a "miért?" is, akkor a végén olvasd el a bónusz gigis bekezdéseket!
Az irattartó papucsot egy határidőnapló csomagolóanyagából készítettem. A mérete nagyon ideális A/5-ös vagy annál kisebb papírok, emlékek ideglenes tárolására, ezért is tetszett meg (a bejegyzés végén elárulom, mire fogom használni.) De bármilyen más otthoni dobozra, pl. műzli és kukoricapelyhes dobozra is gondolhatunk ennél a projektnél, amit különben kidobnánk. A klasszikus irattartó papucsformát nagyon könnyű elkészíteni.
  • Levágtam az összes fület a doboz tetejéről, amivel korábban összecsukódott, így nyitott lett a doboz teteje.
  • Ezután függőlegesen bevágtam az egyik keskenyebbik oldalának mindkét élét ugyanolyan mélységig. Ehhez persze vonalzó mellett méricskélni is lehet, de én szemmértékemre hagyatkoztam.
  • A két vágást egy vízszintes vágással összekötöttem, így leesett ez a téglalap alakú darab.
  • Az így kialakult rés egyik sarkától felfelé vágtam, ferdén a teteje felé, de nem taljesen a sarkáig, kb. 3-4 cm-re a sarkától. Eddig oké, igaz? De, hogyan lesz egyforma a két oldala?
  • Itt jön egy trükk: az előbbi vágással leesett egy háromszög alakú darab. Ezt ügyesen ráfordítottam a másik oldalára, s mintegy sablont használva, mellette vágtam végig a doboz másik oldalát. Kész!

Ezután türelmes, többrétegű festés következett. Először fehér akrilfestékkel befestettem két rétegben a dobozt. Kivártam a festékek száradási idejét, ami egyébként nem sok, viszont ahogy nő a rétegek száma, kicsit lassabban szárad. A fehér rétegek után finom csiszolóvászonnal (a scrapbookban használatos csiszolókocka is megteszi) átcsiszoltam a felületet, hogy a lazac színű festék is szépen terüljön. Következett két réteg lazac  matt akrilfestékkel. Egy rétegnél még nem volt olyan szép, egyenletes, ezért tettem rá még egyet. A fenti képeken látszik egy kis ablak, ott eredetileg egy fólia helyettesíti a doboz oldalát. Azt is bekentem. :)

Amikor megszáradt a négy réteg festék, kerestem két zöld árnyalatú scrapbookpapírt és az egyenes szélük mentén szabad kézzel végigtépkedtem olyan 3-5 cm széles sávban mindkét papír két párhuzamos odalát. Szükség volt az egyenes szélekre, mert nem akartam vonalzózni, vágógépezni, egyenesen vagdosni. Hiszen minél előbb festeni akartam tovább! A papírcsíkokat az egyenes szélükkel lefelé, tépett szélükkel felfelé a doboz alsó éle mentén három oldalon körberagasztottam, egymásra rétegezve. Mivel tkp. stilizált domboldalnak szántam őket, a papírcsíkok végét ferdén téptem be, hogy amikor egymásra kerülnek, ne mesterséges "partszakaszok" alakuljanak ki, hanem inkább lankás dombok. Ezt láthatjátok a fenti közelképeken. A papírcsíkokat Express Glue-val ragasztottam a dobozra. Ez egy erős papírragasztó, de bármilyen két porózus felületű anyag egymáshoz ragasztásához használható és gyorsan szárad!

Ezután Gesso-t használva a papucs egyik oldalára szivacsecsettel felvittem a stencilen keresztül a mintát. Úgy helyeztem rá a sablont, hogy a mintát folytatni tudjam majd a keskenyebb oldala mentén, ami tkp. a papucs külső oldala lesz, tehát jobb oldalon túllógattam a sablont. Ez jól látszik a bal oldali képen.


Amikor megszáradt a gesso, fogtam a fekete zselés tollat és kétszer körbekontúroztam a stencilezett mintákat. Ezután folytattam a stencilezést a doboz keskenyebb (front) oldalán, de itt nem gesso-val, hanem fehér struktúrpasztával. Ez a lépés a fenti bal alsó képen látható. Végül átfordítottam a stencilt a másik szélesebbik oldalra, s gesso-val kialakítottam ott is a végső mintát: stencileztem majd száradás után körbekontúroztam.

A következő lépés a színek felvitele volt. Sörteecsetet használtam ennél a folyamatnál. Háromféle pirossal és egyféle zölddel festettem, MediaInk-kel (alkoholos tintával). A tintát egy fóliára csepegtettem, majd az ecsettel onnan pamacsoltam a gesso-zott felületekre. Először a legvilágosabb színnel színeztem át a virágok fejét. Majd elkezdtem a szirmokat árnyalni a sötétebb, majd végül a legsötétebb, bazsarózsa színnel. Végig igyekeztem a kontúrvonalakon belül maradni a rózsaszínű festékekkel. A zölddel egészen máshogy bántam. Miután a szárakat végigkentem, a papírok szélét pamacsoltam be, hogy kontúrt adjak a "domboldalaimnak". A gesso alap kiváló arra, hogy egymásba folyassam a színeket, anélkül, hogy beszívná az alap. Így alakítottam ki a pipacs szirmainak szép árnyalatát és a gumóját is a szirmok tövében. Egy kicsit a lazacszínű felületekre is pöttyöztem a zöld színű festékes ecsettel, melyről a tinta eközben már erősen párolgott.

Ezt a festési módszert követtem a doboz keskenyebbik oldalán is, a struktúrpasztázott részen és a doboz másik hosszanti oldalán. A négy utolsó lépés: zöld tintával bélyegeztem néhány fűszálat, a doboz alsó részét vastagon árnyaltam ugyanezzel a tintával, felvittem fehér lakkfilccel néhány világosabb foltot a szirmok szélére, s végül fehér akrilfestékkel pöttyöztem egy keveset az egész doboz felületére.


Így készült hát ez a csini irattartó papucs! Most nagyon imádom, s erős késztetést érzek rá, hogy készítsek egy másik hasonlót. Köszönöm és örülök, hogy érdekelt és végigolvastad az alkotói folyamatot! Remélem, kellően részletesnek és érthetőnek találtad a leírást ahhoz, hogy el tudd készíteni a saját változatodat a saját színeiddel és stencileiddel! Ha bármilyen kérdésed van, tedd fel bátran: írj egy megjegyzést a bejegyzés végén, s válaszolok rá!

Ez volt, tehát a "hogyan" rész. S, most jöjjön a bejegyzés elején említett "miért"-ekről szóló rövid kiegészítés. Ha bírod még az olvasással, s nem csak az érdekel hogyan csináltam, hanem meg is szeretnéd tanulni, azaz igazán meg szeretnéd érteni a folyamat lényegét, olvass tovább!

  • Miért volt szükség a többrétegű alapozásra? A többrétegű alapozásra azért volt szükség, mert elég harsány mintázatú volt eredetileg a doboz. Fekete-vörös-fehér, amit mindenképp szerettem volna elrejteni. Ha nem alapozok alá akkor félő, hogy átlátszik majd a színes festéken. Ezen kívül, tartást is ad a doboznak (ez főként vékonyabb kartondobozoknál lehet előnyös), s a világos festék is szebb színű lesz, ha fehér színre festjük az első réteget.
  • Miért volt szükség a kontúrozásra? A kontúr karaktert adott a festett foltoknak, s a stencilezett formák szabályos vonalát is oldotta. Nem törekedtem a hibátlan vonalvezetésre, volt, hogy el is rontottam, de nekem más munkájában is ezt szokott tetszeni, a rakoncátlan vonalak! A túl szabályos rend, a sterilitás számomra hideg és művi. :P Inkább maszatolni szeretek.
  • A gesso itt milyen célt szolgál? Mi a szerepe? Miért nem egyből festettem a stencilen keresztül az akrilfestékre? Az alkoholos tintának, ahhoz, hogy száradás előtt még legyen ideje szépen egymásba folynia a másik festékkel, vízhatlan, nem porózus felületre van szüksége. Ehhez már a lazac színű alap is jó lett volna, igen. De, ha nem használok gesso-t, akkor azokon a részeken, ahol a minta a scrapbookpapírokra került, ott a tinta egészen másképp viselkedett volna. Nemcsak, hogy egyből beszívódott volna a papír rostjai közé (ahogy ezt a "domboldalakon" is láthatod), hanem még az árnyalatait sem tudtam volna befolyásolni. Ott az őszirózsáim meglehetősen ... nos azt mondhatnánk rá, Csokonai szavával élve, "friss rózsáim elhervadtanak" volna. A gesso-nak tehát az volt a szerepe, hogy a két különböző színű és nemű alapon (lazac színű akrilfesték és zöld scrapbookpapírok) egységes alapot képezzen a tinták számára. Amelyek így a fehér foltokon élénken tudtak tündökölni.
  • Miért volt a fehér lakkfilcezés és a fehér akrilfesték-pöttyözés? A lakkfilccel világos foltokat tudtam varázsolni a szirmok végére. Így egy kicsit térhatásúvá váltak a virágok, mintha csak a nap sütött volna rájuk az utolsó sugaraival az alkonyatban. Nekem nagyon tetszik így. A fehér pöttyök pedig egy felső fátyolként valahogy még szebbé, nekem olyan művészivé teszik a képet. Másnál láttam, hogy ezzel a lépéssel fejezte be, megtetszett, hát én is kipróbáltam! Olyan, mint amikor a napsugárban látjuk az apró porszemcséket repkedni.
  • Miért foglalkozik az ember órákon keresztül egy iratpapucs díszítésével? Mi a gyásznak pacsmagoltam, díszítettem és egyáltalán, nem fog ez megsérülni? Mire fogom én ezt használni ezek után? Na, ezek a valódi kérdések, nem igaz? :)
    Az újrahasznosított irattartó papucs ötlete ezt a cikket látva támadt a fejemben. Engem tulajdonképpen ami motivált, hogy folyamatosan gyűjtöm a mindenféle témájú scrapbookalbumokhoz életünk tárgyi bizonyítékait: belépőjegyek, gyerekrajzok, szórólapok, képeslapok, jegyzeteink, fontos dolgok. Ezeket szeretném tematizálva kiválogatni, hogy ne egy beláthatatlan kupac legyen, amibe ki tudja mikor fognék bele, hogy feldolgozzam. Inkább kisebb kupacok, szépséges papucsokban, amire, ha ránézek, újra szerelmes leszek a közös élményeinkbe, és kedvet kapok a feldolgozásukhoz! Ez volt az alapindok, hogy miért legyen szépségesen szép ez az első ilyen papucs.
    Az ügyes szemlélő észreveheti, hogy az oldalakat síkra gyártottam. Csak a frontoldalra került paszta. Ha ugyanis ki-be tologatom a papucsokat, azok ott sérülnének. Ezért, agyafúrt módon csak festegettem az oldalakat, a textúra, ami kidomborodik, nem lesz súrlódásnak kitéve. :)
    S, hogy mi volt a másik indok, hogy ilyen turbósított lett ez a hétköznapi tárgy? Egy hulladékdoboz?! Ugyan már? Na, és itt a titok: rápörögtem a mixed mediára, és ki szerettem volna próbálni ezt a fajta papírcsík alapra stencilezett, festős mixed media technikát! Gyorsan kellett hát valami, amit nem gáz, ha esetleg elrontok. :) De, nem rontottam el, vagy legalább is, nekem így tetszik, amilyen lett. Szóval, ezért ügyködtem vele órákat.
Ezt a bejegyzést is úgy fejezem be, mint az előzőt, ami egy üvegkép elkészítési folyamatát mutatta be. Na, ennyit mára a mixed media világáról, s arról, milyen módszerrel szoktam itthon alkotni. Remélem, tetszett és hasznosnak találtad! Nekem már itt díszíti az alkotósarkomat, felkerült a polcra. Jó ránéznem, nagyon örülök, hogy elkészítettem. Tégy te is így!

Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi