Képeslapok Japánba 3.
Kedves Olvasóim!
Mutatom a következő képeslapot a 6-ból. Talán ez volt a kedvencem. Bár, még nem jártam Japánban, szerettem volna ezzel a képeslappal megjeleníteni valahogy azt a hangulatot, amilyennek én képzelem azt az országot. A díszítéshez papírkivágásokat készítettem és gélpasztát alkalmaztam, valamint az ügyes szemlélő első látásra felfedezhet egy dizájntrükköt is. A bejegyzésben megismerkedhetsz ezzel a különleges alapanyaggal és az is leírtam, hogyan állítottam össze a képeslapot.
Lássuk, hogyan készült! A kártya alapja fehér karton volt. A borító alapjához felrajzoltam ceruzával egy, a kártya méretével megegyező téglalapot halványzöld színű, mintás scrapbookpapírra, majd a jelölés mentén, maszkoló szalaggal körberagasztottam a vonalon kívül. Ráfektettem egy cikk-cakk mintás fóliasablont és festőspatula segítségével vékonyan rákentem a gélpasztát a sablonra. A festősablon mintáját az egyik papír ihlette. A gélpaszta teljesen keményre és átlátszóra szárad. Szeretem használni, mert különleges hatást kelt, mintha csak átlátszó domborítóport alkalmaztam volna. Ugyanakkor be lehet festeni akrilfestékkel is, különböző texturákat lehet vele kialakítani vízszintes de akár függőleges felületen is (pl. váza oldala), mert nem folyik le száradás közben.
Vártam egy órát, hogy megszáradjon, eközben kis zászlókat vágtam ki ollóval fehér kartonból és kétféle, mintás scrapbook papírból, továbbá ugyanebből a scrapbook készletből származó papírokból margarétákat lyukasztottam és virágokat vágtam Sizzix formavágógép segítségével. Kerestem néhány virágfejű miltonkapcsot, s egymásba fűztem kettesével a virágokat.
Időközben megszáradt a gélpaszta, így eltávolítottam a maszkolószalagot, kivágtam a téglalapot és a kártya fedőlapjára ragasztottam. A kivágott díszítőelemeket elhelyeztem a képeslap felületén: a zászlókat egymáson kissé elcsúsztatva a bal felső sarokba, a virágokat pedig a gélpasztás csíkok jobb oldalára ragasztottam, néhol egyszerű kétoldalú ragasztót, néhol 3D ragasztópárnát használtam.
Aztán valahogy hiányérzetem volt. Az egész képeslap jobbra dőlt a sok piros miatt, a zászlók "kevesen voltak" ahhoz, hogy visszahozzák a kompozíciót bal oldalra. Kellett még valami, bármi kontrasztos alulra vagy bal oldalra nekem. Így a következő ötletem támadt: Felhasználva a gélpasztánál alkalmazott sablont, egy piros papír hátoldalára ceruzával szépen átrajzoltam a sablon mintázatát, és kézzel kivágtam egy cikk-cakk vonalat. Ezt pedig, óvatosan a már felragasztott virágok alá, a gélpasztás blokk egy-egy csíkja közé illesztettem a mintába. Ragasztópöttyökkel rögzítettem, s a kilógó végeket a hátoldal felől elvágtam. Na, így már befejezettnek éreztem.
Néha kell még egy kis bátorság, egy hirtelen ötlet, egy kis blikkfang, hogy egyrészt egyensúly alakulhasson ki, másrést ne legyen steril az összkép. Örültem, hogy ez eszembe jutott. Így, a sablon új funkciót kapott, s a képeslap egyensúlya is helyrebillent. Ez volt az a dizájntrükk, amit a bevezetőben említettem. Te is kiszúrtad?
De, mik is ezek a képeslapok?
Röviddel ezelőtt azt a szép feladatot kaptam, hogy készítsek néhány képeslapot, amin a Pentacolor termékeit használom
fel - ezek a képeslapok pedig Japánba, egy világszerte
ismert és kedvelt márkához lettek elküldve, termékhasználati példaként. Nagy izgalommal és ismét megilletődött szívvel
láttam neki a feladatnak. Ezeket a kártyáimat a "Japán" címkére, vagy az oldalsávban látható "Képeslapok Japánba" képre kattintva találod.
Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
Mutatom a következő képeslapot a 6-ból. Talán ez volt a kedvencem. Bár, még nem jártam Japánban, szerettem volna ezzel a képeslappal megjeleníteni valahogy azt a hangulatot, amilyennek én képzelem azt az országot. A díszítéshez papírkivágásokat készítettem és gélpasztát alkalmaztam, valamint az ügyes szemlélő első látásra felfedezhet egy dizájntrükköt is. A bejegyzésben megismerkedhetsz ezzel a különleges alapanyaggal és az is leírtam, hogyan állítottam össze a képeslapot.
Lássuk, hogyan készült! A kártya alapja fehér karton volt. A borító alapjához felrajzoltam ceruzával egy, a kártya méretével megegyező téglalapot halványzöld színű, mintás scrapbookpapírra, majd a jelölés mentén, maszkoló szalaggal körberagasztottam a vonalon kívül. Ráfektettem egy cikk-cakk mintás fóliasablont és festőspatula segítségével vékonyan rákentem a gélpasztát a sablonra. A festősablon mintáját az egyik papír ihlette. A gélpaszta teljesen keményre és átlátszóra szárad. Szeretem használni, mert különleges hatást kelt, mintha csak átlátszó domborítóport alkalmaztam volna. Ugyanakkor be lehet festeni akrilfestékkel is, különböző texturákat lehet vele kialakítani vízszintes de akár függőleges felületen is (pl. váza oldala), mert nem folyik le száradás közben.
Vártam egy órát, hogy megszáradjon, eközben kis zászlókat vágtam ki ollóval fehér kartonból és kétféle, mintás scrapbook papírból, továbbá ugyanebből a scrapbook készletből származó papírokból margarétákat lyukasztottam és virágokat vágtam Sizzix formavágógép segítségével. Kerestem néhány virágfejű miltonkapcsot, s egymásba fűztem kettesével a virágokat.
Időközben megszáradt a gélpaszta, így eltávolítottam a maszkolószalagot, kivágtam a téglalapot és a kártya fedőlapjára ragasztottam. A kivágott díszítőelemeket elhelyeztem a képeslap felületén: a zászlókat egymáson kissé elcsúsztatva a bal felső sarokba, a virágokat pedig a gélpasztás csíkok jobb oldalára ragasztottam, néhol egyszerű kétoldalú ragasztót, néhol 3D ragasztópárnát használtam.
Aztán valahogy hiányérzetem volt. Az egész képeslap jobbra dőlt a sok piros miatt, a zászlók "kevesen voltak" ahhoz, hogy visszahozzák a kompozíciót bal oldalra. Kellett még valami, bármi kontrasztos alulra vagy bal oldalra nekem. Így a következő ötletem támadt: Felhasználva a gélpasztánál alkalmazott sablont, egy piros papír hátoldalára ceruzával szépen átrajzoltam a sablon mintázatát, és kézzel kivágtam egy cikk-cakk vonalat. Ezt pedig, óvatosan a már felragasztott virágok alá, a gélpasztás blokk egy-egy csíkja közé illesztettem a mintába. Ragasztópöttyökkel rögzítettem, s a kilógó végeket a hátoldal felől elvágtam. Na, így már befejezettnek éreztem.
De, mik is ezek a képeslapok? Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
Megjegyzések