4

Második napom az amerikai rendezvényen

Kelt: 2014. január 14., kedd Téma: , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóim!
Folytatom vidám beszámolómat az óceán túlpartjáról. Tegnap, a rendezvény második napján már némi helyismerettel érkeztünk a helyszínre, hiszen az stand-előkészítő napot is beleszámítva, már harmadszor jöttünk. Apropó, még nem is meséltem arról a "kisvárosról", ahol lakom, immáron negyedik napja.

Newport Beach, California, USA
Newport Beach Los Angeles és San Diego között terül el, s egy tengeröböl köré épült. Csodálatos strandjai vannak, tele van szebbnél-szebb otthonokkal, és persze sok-sok pálmafával.
Itt-tartózkodásunk minden kényelmét egy réges-régi barátságnak köszönhetjük. Szállásunkról, vendéglátásunkról, a furvarokról és minden egyébről egy évtizedek óta itt élő magyar tudós házaspár gondoskodik, akik mindketten a Pentacolor vezetőjének egyetemi csoporttársaiból alakult baráti társaság tagjai. Nem tudom elégszer kifejezni, mennyire hálás vagyok azért, hogy itt lehetek, s most abban az értelemben írom, ezúton is megköszönve Klárikának és Gyurinak, hogy befogadtak az otthonukba, s, hogy a szó minden értelmében egy otthon melege nyújt számomra tökéletes nyugalmat a napközben zajló munkavégzések között. Remélem, lesz alkalmam valahogy ezt a jövőben is viszonozni.

Még arról sem esett szó, hogyan közlekedünk. Klárika velünk van a rendezvényen, segít az esetleges nyelvi és a kulturális különbségekből adódó nehézségek leküzdésében, továbbá ő az, aki kezében tartja a kormányt, fáradhatatlanul hord és visz bennünket autójával, ellát bennünket elemózsiával, s férjével együtt jól tart bennünket. Köszönet ezúton is mindezért!

Katella Avenue, Anaheim
Ezen az úton minden nap kétszer végighajtunk.
Ha már az autóról beszélünk. Említettem már, milyen nagy itt minden? Nagyok a mellettünk megálló autók,
óriásiak a kamionok. Nagy a választék, és sok az üzlet. Tömve van mindig a négy-ötsávos autópálya és folyamatosan egymásba érnek a házak. Az az érzésem, amikor a félórás autópályás utat megtesszük, hogy nincs szünet. Egymásba érnek a települések, hiszen mindegyik valahol egy-egy külön város, de mégis szinte (mivel egybeérnek) mind Los Angeles része. Vendéglátónktól megtudtam, és ezt figyeljétek, mert nehéz elsőre felfogni, én magam két napig ezen tűnődtem, hogy fel tudjam fogni, ezért lassan olvassátok: a Los Angelest körbeölelő külső autópálya akkora területet foglal magába, mint Magyarországon a Dunántúl. Ehh... Ez elég komoly, nem? Belegondolva, hogy ez a terület mindeközben egy város... Még most is szédület, ahogy így újraolvasom, amit írtam. Szóval ennyit arról, milyen nagy itt minden.



De, nézzük, mi is történt tegnap a rendezvényen és azt követően? Emlékeztek még a tegnapelőtt mutatott medálomra, amit a Spellbinders géppel készítettem? Tegnap visszasomfordáltam a standjukra, hátha van még más projekt is, amit el lehet készíteni. Nagy örömömre volt! A fent, jobb oldalon látható képeslapot készítettem el a jelenlévő hölgyek segítségével. Most először használtam ezt a szép kis eszközt, és elmondhatom, hogy rögtön beleszerettem. Nemcsak magába a gépbe, hanem a vele készült szépségekbe. Néhányat a standon sikerült lefotóznom, s örömmel osztom meg Veletek.

Igaz, mennyire szépek? Én teljesen odavagyok értük. Tele vannak egyszerű ötletekkel, s szenzációsan jól mutatnak egymás mellett, főleg country-elegáns stílusú környezetben fényképezve.

Végül, mai bejegyzésem végéhez érve, még két privát képet szeretnék Veletek megosztani. Az elsőn az a dolgozóasztalka látható melyen a számítógépemet is tartom, ahol írom Nektek a blogbejegyzést, plusz a jobb kezemnél a sok hírességtől kapott kedves figyelmesség és autogram, füzetbe, képeslapra. Azaz a kincseim.

Ezen az utolsó képen pedig két elismert hírességgel készült fényképeimet láthattátok, a hölgyeket a scrapbookosok bizonyára mind ismerik. A bal oldalin Maggie Holmes, a jobb oldalin pedig Lizzy Kartchner. Mindkét hölgy igazán kedves volt, boldog vagyok, hogy találkozhattam velük személyesen is.
(Apropó, látjátok a szép vállraakasztós,  horgolt csipkével díszített válltáskámat? Azt is a Spellbinders standján kaptam, az elkészített képeslapért cserébe.

Ezzel zárom mára soraimat, köszönöm kitartó és kitüntető figyelmeteket!

Ha kíváncsi vagy a következő ilyen témájú bejegyzésekre, iratkozz fel a jobb felső sarokban az e-mail frissítésekre, vagy kövesd a Facebook profilomat, mert ott is közzéteszem majd ezeket a bejegyzéseket, aminek a CHA Winter 2014 címkét adtam, ha később kapcsolódsz be, ezt a címkét válaszd a jobb oldalon, hogy minden bejegyzést elolvashass ebben a témában.

Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
.

4 vélemény érkezett eddig:

  1. Kovaxka írta...

    Örömmel olvasom minden nap! El se tudom képzelni ezt a bőséget, de te már lassan hozzászoksz. ) Puszi!

  2. Gyönyörűek ezek a spellbinderes dolgok!

  3. Gabi írta...

    És ez még mindig A.W.E.S.O.M.E. !!!

  4. Trillucy írta...

    Valóban gyönyörűek és elegánsak ezek a Spellbiners-ek,én is imádom a sablonjaikat! Csuda jól feszítesz a horgolt tatyóddal Gigi! :-)