Elindult a show...

 Kedves Olvasóim!
 Első soraimban szeretném megköszönni a sok kedves visszajelzést, ami mindenféle csatornákon eljut hozzám az elmúlt napok bejegyzéseivel kapcsolatban. Nagyon örülök, hogy örömöt szerezhetek ezekkel az írásokkal, jól esik megosztani az élményeket. Folytatom is gyorsan, s mivel most frissebb vagyok, két nap történéseit írom le, úgyhogy, tessék szépen hátradőlni, mert hosszabb lesz.

Péntek volt a regisztráció és a standépítés napja. Jó hangulatban indultunk el délelőtt otthonról. S, mivel egyrészt tudtuk, hogy sok munka vár majd ránk, másrészt mivel külön kértem, hogy szeretnék kipróbálni helyi, amerikai ízeket, kedves vendéglátóink elvittek egy reggelizőhelyre, s biztosítottak arról, hogy itt amerikai léptékben mérve, bőségesen be lehet majd reggelizni.

Az első fogás Benedict típusú tojás volt, ami egy meglehetősen kiadós reggelinek számít:  krumplipogácsa-szerű valamin sonka és sajt, majd a tetejére egy buggyantott tojás, sok friss bazsalikommal, mindez kétszer egy tányéron. Végül,  (gondolom lelkifurdalás-űzőként) egy adag friss gyümölcssaláta. Mindezeket egy juharszirupos palacsintával "öblítettem le". Nem is voltam éhes egész nap ezek után! Nagyon ízlett mindkét fogás, úgy örültem, hogy lehetőség volt megkóstolni őket. Persze az ízekhez hozzátett a környezet, a vidámság, sok nevetés, ami a közös nagy étkezéseinket jellemzi, és az amúgy is felfokozott lelkiállapotom.

Ezután értünk oda a rendezvény helyszínére, ahová, kb. úgy léptem be, egy nagy teátrális lépéssel, mintha hétmérföldes csizma lett volna rajtam. Ezután kaptuk meg az egyéni azonosító kártyákat. Hű, de jó volt a nyakamba akasztani! Jöhetett a standépítés! Bár nagyon sok mindent előkészítettek számunkra Budapesten a Pentacolor gondos munkatársai, akiknek ezúton is köszönettel tartozunk, még sok megoldandó kérdés merült fel bennünk, amikor a helyszínre érkeztünk. Az egyik, hogy kb. háromszor akkora asztalt kaptunk, mint amire számítottunk, nem minden panel volt fehér színű, s így a dekoráció rögzítésére sem volt olyan lehetőségünk, mint amit Budapestről kitaláltunk. Rögtönöznünk kellett, s végül egész jól megoldottuk. A kész standról a fotót ma este fényképeztem, a jobb oldalát is mutatom majd, de ott még frissítünk egy kicsit, holnap. Ezen a ma készült képen bal oldalon látható egy óriási scrapbook albumot idéző, lapozgatható dekorációs elem, borítóját Boda Gabriella készítette, belső oldalain pedig 12 scrapbook oldalon lehet megtekinteni a Pentacolor termékek scrapbookos alkalmazási lehetőségeit, ezek az én munkáim. A falon 9 db texturált felületű, különlegesen szép képkeret, szintén Gabi munkája (az erről szóló bejegyzését saját blogjában itt olvashatjátok, melyet jó szívvel ajánlok: Gabryella kreatív: Még egy kis munka). A stand hátsó falára egy három méteresre felnagyított mixed media alkotás került, Rusznyák Melitta munkája. Az előtérben, a jobb sarokban lévő pult az én helyem a standon. Itt tartok mini termékbemutatókat az érdeklődőknek.

Az első nap legklasszabb történése az volt a helyszínen, hogy a kipakolásunk elején rögtön odajött a BoBunny tulajdonosnője(!!!),  és melegen üdvözölte a cég ügyvezetőjét, akivel már korábban egy nagy európai kiállításon megismerkedtek. Nagyon örült, hogy itt is találkozhat a Pentacolor termékekkel, hiszen ők is kipróbálták már, s annyira elégedettek voltak vele, hogy egy Blog Class során is használták.  Én is beszéltem néhány szót arról, ki vagyok, s, hogy árusítom a termékeiket a webáruházamban. Ennek nagyon örült, s jó volt hallani arról, hogy előrelépés történik majd a Magyarországon forgalmazásra kerülő BoBunny termékek területén. Meginvitált a standukra is, amit nem fogok kihagyni. Fokozva az élményt, kis idő múlva megérkezett az egyik legnagyobb amerikai viszonteladó cég egyik vezetője, aki szintén megörült, hogy meglátta a cég nevét az ismertető-füzetben, s máris jött üdvözölni bennünket. Mindkét látogatás nem kevéssé dobta fel az amúgy is vidám napunkat. Szombaton még nem voltak látogatók, csak az emeleti részen a workshopokra lehetett menni (előre foglalás esetén). Mindenütt nagyban zajlott a standépítés, fúrás-faragás, dekorálás, készülődés másnapra.

Következett ezután a szombat, a CHA Winter 2014 Mega Show nyitónapja, azaz a mai nap. Teljesen őszintén elmondhatom, hogy a rendezvény abszolút hozta az előzetes várakozásaimat. Éppolyan lehengerlő, mint amilyennek képzeltem. Tömény inspirációbomba: látványos és gazdag dekorációk, felkészült és mosolygós, profi kiállítók, ultra-barátságos látogatói környezet és ugyanilyen szervezőszemélyzet. Minden területen lehet találni olyan dolgot, amiből tanulni lehet. Igyekszem nemcsak az ájult magyarországi scrapbookos szemével nézni a dolgokat (nagyon nehéz, de azért néhány óra után elmúlt), hanem üzleti szempontból is megfigyelni a fogásokat, s mint egykori szintén lelkes marketing-PR-osnak ez nem esett nehezemre. Élveztem ezt a részét is. Ó, erről is tudnék írni egy teljes blogbejegyzést, na, de még mit nem! Ez a blog különben sem erre szolgál. Lássuk hát, mi fért bele a mai napba!

A standunkra több látogató is érkezett a nap folyamán. Köztünk Seth Apter New York-i mixed media művész, kinek blogját feltétlenül figyelmetekbe ajánlom. Nézzétek meg! Nagyon tetszettek a munkái.A megnyerő és közvetlen, nagyon barátságos Seth Apter 51 résztvevő számára tartott Mixed Media Magis Canvas workshopot az előző napon. Megtisztelő volt az érdeklődése.
Járt nálunk néhány helyi kisbolt-tulajdonos, de volt, aki egészen Hollandiából repült ide a rendezvényre. Izgalmas volt velük beszélgetni, s oldalaimon keresztül bemutatni a termékek alkalmazásának lehetőségeit. A nap vége felé szintén egy illusztris vendégünk volt, Nathalie Kalbach, a Prima Marketing oktatócsapatából. Nagyon örültem a látogatásának! Nat nagyon közvetlen, jót beszélgettünk a közös témánkban, s az együttműködési lehetőségek is szóba kerültek. ;)

Kis személyes öröm: jól esett tapasztalnom, hogy natív környezetben előjött a mélyről mindaz az angol-tudás, amit még a másodiktól-negyedikig bennünket angolra oktató Soós Gyöngyitől tanultam. Persze, azóta is szívom magamba az angol nyelvet, de mégis csak Neki köszönhetem a helyes kiejtésemet, szóval, ezúton is köszönet és hála, így időn túl, Gyöngyi! Sikerül gond nélkül kifejeznem magamat, mindent szinte szó szerint megértek, látom a szemekből, hogy leveszik, hogy értem, mit mondanak, pedig ugyanazzal a sebességgel beszélnek, mintha honfitársaikhoz szólnának. Szóval, ez most szintén hozzátett egy nagy adagot a lelkemhez...

Aztán lehetőségem nyílt egy hosszabb sétát tenni, így meglátogattam a közeli standokat, s megálltam ott, ahol "valamit mutattak" is. Célirányosan mentem, persze a nagy nevekhez, akikkel már jól teleírtam a rendezvény térképét, mert nem szeretném kihagyni őket. Örülök, hogy 5 napos a rendezvény, mert biztosan lesz időm mindent megnézni. Így jutottam el a három fenti asztalhoz. Heidi Swapp, az A Gilded Life, és Tim Holtz asztalához is. Heidi az új stenciljeinek használatát mutatta be saját szórófejes festékeivel, Tim a Sizzix gyártójának standján az új vágókéseit és domborító-mappáit ismertette meg a látogatókkal. Elmondhatom, hogy mindkettőjük teljesen ugyanolyan, mint az oktatóvideóikban. Ugyanaz a lendület, vidámság, elkötelezettség, lelkesedés és közvetlenség, ami a filmeken is árad belőlük, miközben a scrapbook technikáikról beszélnek oktatóvideóikban. Emiatt cseppet sem jöttem zavarba attól, hogy megszólítsam őket, s a bemutatók után néhány percet beszélgessünk. Pedig, előtte azt gondoltam, nem fog menni. De, erről még később.

Előtte szeretném megmutatni, mit készítettem az A Gilded Life standján. Ez a márka a Spellbinders számára tervez eszközöket, főként a mixed media irányzat kedvelőinek (a fent említett Seth is benne van a Spellbinders dizájner csapatában). Az anya-lánya páros gyönyörű szép, és sajátosan romantikus dolgokat tervez a hobbi vágó- és domborítógép forgalmazó cégnek. A standjukon állítottam össze ezt a fém medált. A foglalatot először csiszolókockával kellett antikolni, így bizonyos részein előtűnt egy bronzos réteg a szürke fém alól. Majd fóliából és textíliából vágtam vágósablonnal kétféle méretű szívet. A nagyobbik, fóliából készült szívet és még egy kisebb fóliadarabot domborítottam, majd szintén megcsiszoltam. Ezeket, majd a textilszívet is a foglalatba ragasztottam, erre került egy apró fémdísz, amit szintén csiszolókockával kellett antikolni. Az egészet egy plexi előlap védi, majd pedig egy selyemszalagot kellett átfűzni fent, s máris kész lett a klassz medál. Az biztos, hogy örömmel fogom hordani!

Bejegyzésemet egy olyan résszel zárom, amit talán a legtöbben várnak, hiszen sokak álmát teljesítettem be, sokakat képviselve. Sikerült találkoznom (mit sikerült, egyenesen odamentem hozzájuk és kész!) a scrapbook világ illusztris nagyjainak néhányával. A fenti képeken fentről kezdve Celine Navarro, Tim Holtz, Becky Higgins, Amy Tangerine és Heidi Swapp és jómagam látható. A közös képeken talán látszik, milyen közvetlenül mosolyognak, s boldog-büszkén mondhatom, ez nem csak a standard amerikai fotómosoly. Minden kép néhány perces, Celine-nel és Becky-vel kb. negyedórás beszélgetés után történt. Így már nem teljesen idegenként, hanem kicsit ismerősként néztek a telefonom kamerájába. A nyelvhasználat terén délelőtt tapasztalt sikereim ugyanis felbátorítottak, hogy amikor délután elindultam körbejárni a standokat, s láttam, hogy nincs (magyar módra) tülekedés, hisztéria és egyéb dolog, hanem teljesen természetesen viselkedik mindenki, türelmesen kivár, vagy a scrapbook-celebek részéről pedig abszolút odafigyelést tapasztaltam mások felé, azt gondoltam, miért ne tegyek én is egy próbát? Miért ne mondjam el nekik, honnan jöttem, ki vagyok, s kiknek az üdvözletét hozom? Minden fenti személynek elmondtam, hogy milyen fiatal még a magyarországi scrapbooking, de, lelkesek vagyunk, s követjük a blogjaikat.

Megköszöntem a sok-sok inspirációt, elkötelezettséget, amit ezért az egész témáért alkotásaikkal, oktatóvideóikkal, cikkeikkel tesznek. Vicces volt, hogy a reakció szinte mindenkinél és mindenre awesome (ószám) volt, amit felkiáltásként használnak, csillogó szemekkel, és kb. annyit jelent, hogy "hát ez döbbenetes!". Ószám volt az, hogy Magyarországról jöttem, ószám volt, hogy már Magyarországon is van scrapbook, ószám volt az is, hogy ismerik az adott személy nevét! Nekem meg velük beszélgetni volt ószám. :)

Becky külön boldog volt attól, amikor megemlítettem, hogy bizony már sokan készítenek Project Life albumot (s, igen, szóba került a PL termékek értékesítése is). A Becky-vel való beszélgetésem annyira komplex volt, hogy erről majd még később szeretnék beszámolni részletesebben is. Ja, és a fotót a férje készítette rólunk. :)

Boldog vagyok attól, hogy a fenti montázs elkészülhetett. Aki scrapbookozik, s ismeri a fenti személyeket, tudja, mit érzek. Szeretettel osztom meg Veletek, kedves magyar scrapbookosok, s adom át a fenti személyek szívélyes üdvözletét. Minden magyar scrapbookos awesome (ószám), higgyétek el, ezt nemcsak én mondom, hanem ők is! <3 p="">
Azt már nem is mondom, hogy természetesen kértem a tőlük (az évekkel ezelőtt külföldről beszerzett, vagy frissen kapott) saját könyveikbe, újságjukba autogramot is. Este óta itt a szobámban kiteregetve nézegetem őket. Jelenleg elég komoly értéket jelentenek számomra. Majd mutatok képet róluk, ha jobbak lesznek a fények. :)

Ezzel zárom mára soraimat, köszönöm kitartó és kitüntető figyelmeteket!

Ha kíváncsi vagy a következő ilyen témájú bejegyzésekre, iratkozz fel a jobb felső sarokban az e-mail frissítésekre, vagy kövesd a Facebook profilomat, mert ott is közzéteszem majd ezeket a bejegyzéseket, aminek a CHA Winter 2014 címkét adtam, ha később kapcsolódsz be, ezt a címkét válaszd a jobb oldalon, hogy minden bejegyzést elolvashass ebben a témában.

Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi