A Pentacolor Kft. vezetőjének gondolatai a CHA-szereplésről
Kedves Olvasóim!
Rendhagyó bejegyzés következik. Ennek a posztnak a szövegét ugyanis nem én írtam, hanem nekem írták, de szerzője határozott kérésére közzéteszem. Írója eredetileg hozzászólásnak szánta, az előző bejegyzésemhez: A legnagyobb nap eseményei a CHA-n, de a Blogger limitálja a szöveg hosszát, így új posztként kerül fel. Megtisztelő nekem, olvassátok el...
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
Rendhagyó bejegyzés következik. Ennek a posztnak a szövegét ugyanis nem én írtam, hanem nekem írták, de szerzője határozott kérésére közzéteszem. Írója eredetileg hozzászólásnak szánta, az előző bejegyzésemhez: A legnagyobb nap eseményei a CHA-n, de a Blogger limitálja a szöveg hosszát, így új posztként kerül fel. Megtisztelő nekem, olvassátok el...
Kedves Látogatótársak!
Meg szeretném osztani a 2014 évi CHA Megashow előzményeit cégem, a Pentacolor Kft. szempontjából. Az üzleti etika elemi szabályait viszont be kell tartanunk, ezért hiányoznak, a cégek, személyek és márkák megnevezései.
2013 januárjában már 6. alkalommal vettünk részt Frankfurtban a Creative World kiállításon. Az előző 5 részvétel talán 20 kiállítási napot jelent, amelynek többségében általában olyan „semmi különös” időtöltés, látogatók jönnek, mennek, van viszont néhány nap, amely már eddig is évekre meghatározta életünket. Egy ilyen „semmi különös” napon egy rendkívül kedves amerikai hölgy vett részt a bemutatónkon, kipróbálta néhány termékünket. Másnap hozott egy kartont és elkezdett kísérletezni a repedő pasztánkkal. Közben elbeszélgettünk, elmondta, hogy Utah államba, a scrapbook szülőhazájába való. Kérdeztem tőle, hogy érdekesek lehetnek a Pentart termékek Amerikában. Elmondta, hogy ő nem akar és nem is fog vegyszerekkel foglakozni, de lediktált három betűt (CHA) ahova feltétlen el kell mennünk és sikert jósolt nekünk az Egyesült Államokban.
Otthon rákerestem a CHA-ra, azt már tudtam, hogy ez az amerikai Craft and Hobby Association nyári kiállításról volt szó. Külföldi partnereink lebeszéltek róla, mivel kisebb, mint az a téli kiállítás, amelyet Kaliforniában szoktak tartani. Tavaly a nyári show Las Vegasban volt. Elhatároztam, hogy látogatóként mégis elutazom. Nagyon érdekes volt. Egy másik üzleti kultúrában találtam magam. Voltak nagyobb standok és voltak (sokan) akik egy asztalról mutogatták a termékeket. Feltűnt, hogy hiányoznak a frankfurti óriáscégek gigastandjain kedélyesen sörözgető üzletemberek. Mindenütt bemutatók, és az volt az érzésem, hogy a szervezők arra koncentrálnak, hogy azok, akik BUYER feliratot viselnek a kitűzőjükön, a lehető leggyorsabban jussanak el az újdonságokhoz. A standokon semmi tülekedés. A kiállítás előtti nap eltaxiztam a sivatagban lévő Hobby Lobby és a Michaels kreatív hipermarketekbe. Feltűntek mások mellett Tim Holtz poszterei, könyvei, képei. Őt is láttam a kiállításon, hallottam is róla, nem tapasztaltam viselkedésében semmi allűrt. Néhány egyszemélyes asztal gazdájának is folyamatosan volt érdeklődője, senkinek sem volt snassz ott megállni és érdeklődni. Azt éreztem, hogy ide az újdonságokért és az új technikákért jönnek a látogatók, nem pofavizitre.
Egy dolog viszont feltűnt, a vegyszereik, festékeik mások, alkalmazásuk nagyon egyszerű, de az elért hatás viszont sokszor nem annyira látványos, mint amelyet például egy viaszpasztával el lehet érni. . Az egyik híres domborító és stancoló cég standján megpillantottam egy fekete domborított papírt és a demonstráló hölgynél nem volt senki. Megkérdeztem, hogy használnak –e olyan terméket, amivel a dombornyomáson fémes hatás alakítható ki. Nem értette. Megmutattam a viaszpasztánkat, hihetetlen gyorsan rájött az alkalmazásra, kombinálta őket, csillogott a tekintete és mutogatta az alkotását mindenkinek. Nem értette, hogy miért nincs disztribútorunk az Egyesült Államokban.
Egy másik standon is megmutattam ugyanezt, a demonstrátor rögtön megmutatta a főnöknek, aki bizonyos „media-ról ” érdeklődött. Ismerem a szó kémiai jelentését, de nem értettem, hogy ennek a szónak mi köze van a scrapbookhoz.
Hazautazásom után felhívtam azt a „bizonyos” Budaházi Brigittát, aki 6-7 éve a Pecsában egy dedikált könyvvel megajándékozott. Mindketten nagyon meglepődtünk. Ő azon, hogy jártam a CHA kiállításon,én pedig azon lepődtem meg, hogy miért örült annak, hogy egy magyar találkozott azzal a sok névvel és márkával, aki a nálam lévő névjegyeken és katalógusokon szerepel.
Nyár végén találkoztunk és felgyorsultak az események. Sok-sok meglepetést okoztunk kölcsönösen egymásnak. Számomra az volt meglepetés, hogy mennyire nem ismertek a „hagyományos” hobbivegyszerek a scrapbook művelők között. Miután megismerkedett termékeinkkel, megbíztuk őt több feladattal. Mindketten rájöttünk arra, hogy nem azonosak a scrapbook és a hagyományos hobbizás szempontjai. Engem pontosan ez győzött meg arról, hogy van keresnivalónk egy olyan területen, amelyet a scrapbookozók nem ismernek. Mert számomra nyilvánvalóvá vált, hogy Brigi érti és ismeri ezt a területet. Minden megnyilvánulásából áradt a szakmai alázat, az újdonság iránti érdeklődés és az igényesség. Igazi korrekt csapatjátékos, akit szivesen befogadtunk. Gábor fiammal azt beszéltük meg, hogy részt veszünk a 2014 januári CHA kiállításon és felkérjük a kaliforniai közreműködésre. Meglepődött, de igent mondott.
Ezután megkezdődött azoknak a bizonyos lapoknak az elkészítése. Hozott oldalakat, amelyen megelevenedtek életének legfontosabb szereplői. Megértettem azt, hogy a scrapbook művelése nemcsak kézművesség, ügyeskedés, ragasztás, lakkozás, hanem egyfajta azonosulás a legnagyobb értékekkel. Oldalaiból áramlik egy bizonyos „valami”, a családszeretet, a megélt pillanatok csodálatos dokumentálása, emberszeretete, Ez nagyon szimpatikus volt, de mindig kerestem munkatársaimmal együtt azokat a lapokat, ahol messziről feltűnik a viaszpaszta, a hópaszta és a vaspaszta alkalmazása. Biztos ami biztos, elkészültek azok a bizonyos„demonstrációs keretek”, ahol az egyes termékek hagyományos hobby alkalmazásai láthatók. Kollégáim, Tömpe Kati, Boda Gabi és Rusznyák Melitta mindent megtettek azért, hogy a stand és a katalógus időben elkészüljön.
Nem szaporítom a szót, az eredmény önmagáért beszél, Brigiből Gigi, illetve Dzsidzsi lett és felállítottuk a standunkat Anaheimben
Elindult show és nem szeretném ismét megismételni azt, amit Gigi leírt. Csak annyit, hogy jó volt nekünk Kaliforniában Klári és Gyuri otthonában. Ők Kaliforniában élő kutatók, annak a több mint 45 éve működő közösségnek a tagjai, akikkel együtt kezdtük az egyetemet. Életem egyik legnagyobb adományának érzem, hogy ez a 35-40 ember a mai napig összetart, szakmai és családi ügyekben feltétlenül , érdek nélkül segíti egymást. Biztos nem azonosan ítéljük meg a világ kérdéseit, de tiszteljük és toleráljuk, mondhatnám, szeretjük egymást.
Néhány szót szeretnék szólni a termékeinkről. Ők az én gyermekeim. figyelem őket, vigyázok rájuk, aggódom értük és mindig többet várok el tőlük. Ugye ismerős?
„Gyermekeimet” rábíztuk Gigire. Azon a bizonyos napon egymás után jöttek hozzánk a látogatók, Nem mi látogattuk a hírességeket, hanem ők bennünket. Gigit az előző napi bemutatkozásai után többen felismerték. A sok prezentáció hatása és sikere szinte azonos volt, a „gyermekek” jól teljesítettek. A sok „kúl” és „óvszám” után Gigi elsírta magát. Jobban örült a sikernek, mint én.
Néhány óra múlva a kedélyek lecsillapodtak, elhangzott az mondat a mondat, amiért odamentünk és megszületett a „hogyan tovább”.
A Pentacolor össze munkatársa nevében gratulálok és köszönöm Neked,Gigi!
További köszönet és elismerés jár Boda Gabinak, Rusznyák Melittának és Tömpe Katalinnak, akik létrehozták és elküldték a berendezést és a katalógusokat.
valamint az Ősapay házaspárnak a kaliforniai közreműködésért.
Holczer György
Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi
Megjegyzések
Gigi!Örülök a lehetőségednek és a közös sikereteknek!Szívből gratulálok!
Izzie
együtt,siker,nagyság,alázat,csapa,
sok munka és megérdemelt végcél!! puszi
Gratulálok Gigi és a Pentacolor nagyszerű talákozásához!
Kardos Zsuzsanna,
Tömpe Kati, Holczer Gyuri és az Ősapay házaspár egykori évfolyamtársa
Gratulálni szeretnék Nektek a szakmai teljesitményért amit itt nyújtottatok, ami mögött látni lehetett a sok évi kemény munkát. Ezen kivül nagy büszkeségem, hogy az általatok képviselt magyar scrapbook közösség, a Pentacolor cég, a magyar vegyészek közösségének olyan megtestesitői voltatok itt a világnak ebben a távoli sarkában, amihez ebben a pár napban nekem is nagy öröm volt egy kicsit is tartoznom. Mivel kb. 25 éve élek az amerikai földön, talán elhiszitek, hogy le tudom mérni, megérzem, hogyan reagál az itteni ember, de a business-ember is a távoli kicsi országunk idelátogató bátortalan, vagy éppen túlzott önbizalmú, de mindenképpen súlyos akcentussal beszélő csudabogaraira. Nos Gyuri és Gigi esetében azt tapasztaltam, hogy mindkettőjükön látszott a szakmai alázattal párositott hozzáértés és az emberi őszinteség, ami nem titkolta el azt, hogy szivük is van (ez nagyon fontos az itteni kommunikációban). Az eredményt valóban nagyon biztatónak látom, és meghatódottan nagy öröm számomra, hogy mindketten kivivták ennek a NAGY országnak nem is egy, több! NAGY! üzletemberének, designer-ének a figyelmét és elismerését. (neveket én sem emlithetek).
Gigi, Gyuri, Pentacolor - büszke vagyok Rátok! Gratulálok!
Nagyon nagyon szépen köszönöm!