9

A legnagyobb nap eseményei a CHA-n

Kelt: 2014. január 17., péntek Téma: , Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Kedves Olvasóim!
Köszönöm türelmeteket. Ahogy ígértem, jövök a következő bejegyzéssel. Kicsit még birkózom az időeltolódás miatti átállással, s az átélt élmények is ezerrel kavarognak bennem, bízom benne, ezt a bejegyzést is szeretni fogjátok. Ennek a napnak az eseményeit nehéz lesz szavakba foglalnom, több okból kifolyólag is, de igyekszem ismét úgy átadni, hogy írásomból érzékelni tudjátok a jelentőségét ti is.


Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Hű, de egy gizda mondatot sikerült kreálnom! Hiszen azért belegondolva, EGYÁLTALÁN nem volt szokványos semmilyen szempontból, hogy ülök egy NewPort Beach-i ház alkóvjában, az ablak előtt nyitva a laptopommal, s a CHA harmadik napjára készülgetek. No, de folytatva az eredeti gondolatomat, ott gyönyörködtem az előző napon kapott kincseimben, s tuningoltam  magamat a napra scrapboook-sztárok számomra dedikált tárgyait nézegetve. Nem volt nehéz feladat.

Ilyenkor reggel, általában fél hétkor keltem, volt egy bő félórám felöltözni (de ezt kb. 3 perc alatt megoldottam, mert már itthon Budapesten kitaláltam minden napra az öltözéket, ne ott kelljen rögtönöznöm), majd egy gyors reggeli négyesben a vendéglátóinkkal, aztán az ötsávos autópályán irány Anaheim!

Ekkor még nem tudtam, hogy ezen a napon, az inspiratív kincseim, s az ablakon elém táruló látvány felett érzett örömöm (még egy pálmafa és banánfák is látszottak, ha balra néztem!) már akkor olyan töltetet adnak, s ezzel egy olyan élményre készítenek fel, amit nehéz lesz szavakba foglalni, s könnyek nélkül, bizony nem is tudtam megélni. Rögtön elmondom mi történt, de, hogy átérezzétek, előbb megmutatom közelebbről is azt a kupacot, amit az előző képen a laptop mellett már láthattatok.

 
Az első képen felül Becky Higgins aláírását vehetitek észre. Azt a könyvet vittem el aláíratni, amit 2006-ban, a születésnapomra rendeltem magamnak az Amazon.com-ról. Akkor, emlékszem mindenkitől pénzt kértem, hogy aztán amerikai scrapbook könyvek megrendelésére költhessem. A kép bal oldalán, lendületes férfi írással Tim Holtz nekem dedikált könyveinek belső borítóját láthatjátok. Szövege: "Gigi - légy kíváncsi!" és "Maradj kíváncsi, élvezd az utazásodat!" ^_^

A második képen a háttérben Celine Navarro sorait olvashatjátok. Celine megajándékozott az Entre Artistes magazin aktuális számával, amelybe a szerkesztői levél fölé ezt írta: Gi :) Nagyon boldog vagyok, hogy találkoztunk. Szeretettel..." A kép előterében pedig Heidi Swapp írása tündököl nekem: "Kedves Gigi! Készíts csinos dolgokat!" A könyv, amit dedikált az egyik legjobb választás volt, ezt is 2006-ban rendeltem meg (ajánlani szoktam a tanfolyami résztvevőimnek is, ugye itt vagytok, ugye emlékeztek rá?). A harmadik képen jobbra fent Maggie Holmes ajándéka látható. Egy kis füzet (hű, nem is tudom, fogok-e bele írogatni - de igen, azt kellene!), rajta Maggie sorai: "Szeretettel Maggie Holmes XOXO" (azaz puszi és ölelés), mellette Lizzy Kartchner kártyája, amit nekem írt, ott a helyszínen. Ott ültem, ezeket a kincseimet nézegettem, fényképeztem, s gondoltam, milyen jó lesz megmutatni Nektek, hogy együtt örüljünk nekik.

Aztán reggeli, autókázás, bementünk a csarnokba és vártuk a látogatókat. Illetve, nem is, ezen a napon egy korábbi ismeretségből kifolyólag, látogatást tettünk az egyik legnagyobb, világszinten és Magyarországon is legismertebb scrapbook márka standján. S innentől aztán elindult egy olyan folyamat, amit nagyon nehéz lesz megfelelően szavakba foglalnom.

A fogalmazási nehézséget két dolog okozza. Az egyik a saját személyes érzéseim - de ezen túl tudom tenni magamat. A másikhoz viszont ragaszkodnom kell, s jelen pillanatban őriznem kell. Úgy kell beszélnem, s megpróbálnom átadni mindazt, ami történt, hogy ne derüljön ki még véletlenül sem, kivel tárgyaltunk, mert ez üzleti titok. 

Képzeljetek hát el bennünket, ahogy ott állunk a nagy gyártóóriás standján, engem bemutatnak, mint a cég (Pentacolor) magyarországi scrapbook szakértőjét (kész!!), megilletődötten mosolygok a csúcsvezetői pozícióban lévő emberre, majd együtt átjövünk a standunkra, hogy bemutathassuk kínálatunkat.

Egyből megkaptam a szót, hiszen ezek a vezetők nem szeretnek kertelni, mutasd, hadd lássam, mivel készültetek. Gigi pedig elkezdi megmutatni, a 12 scrapbook oldalát, oldalról-oldalra részletesen elmagyarázva, hol, milyen kreatív effekt alapanyagot használt, kitérve azok scrapbookos alkalmazási lehetőségeire, s az anyagok előnyös tulajdonságaira. Még szerencse, hogy nem az első nap történt, mert ekkorra már vagy huszadszorra mondtam végig, így gond nélkül elmondtam. Direkt nem is gondoltam bele, kinek mondom, kinek mutatom az itthon, a lakásban anno gyanútlanul ragasztgatott oldalaimat. Ennek, hogy nem gondoltam bele, még jelentősége lesz, csak olvass tovább.

Ezt követően kérésére két-három alapanyagot használat közben is be kellett mutatnom. Ott pacsangoltam a festéket a 3D-port helyben, kentem a glitterpasztát, a vaspasztát, hőlégfúvóval gyorsítottam a száradást, meg ilyenek. Az egész bemutató kb. 15-20 percig tartott.
Az illető, ekkor egy kis időt kért, s hihetetlen gyorsan eltávozott. Mi csak úgy álltunk (főleg én), de mint megtudtam, ez pozitív reakciónak számított a partnertől. Kb. egy óra múlva visszatért több kollégájával, még két másik nagyon ismert márka tulajdonosával, s egy nagyon híres és népszerű személlyel, dizájnerrel. JAJ, és nem írhatom ide, ki az, mindjárt megőrülök!!! :D :)


Nekik is el kellett mondanom ugyanezt: bemutatni egyenként az oldalaimat, a felhasznált alapanyagokat, s azt, miért találom hasznosnak én személy szerint a scrapbookhoz őket . Ez a híres személy pedig, akit említettem, úgy viselkedett, mintha csak itthon lettünk volna, s egy scrapbookos összejövetelen nézegettük volna egymás munkáit. Letérdelt (mert néhány oldalam szemmagasság alatt volt), s úgy nézegette (néha megkérdezte, megérintheti-e a részleteket - ismerős, ugye, csajok? - én meg mondtam, hogy sure, absolutely, azaz, persze, még jó hogy!), s figyelmesen végighallgatta a szövegemet. Teljes mértékben érdeklődés, nyitottság, s a "főnök" árnyékában, nyilván pozitív hozzáállás jellemezte a viselkedésüket. Amikor elmentek, na, akkor egy pillanatra elgyengültem.

Nem tudtam ugyanis visszatartani az érzéseimet tovább. Addig végig koncentráltam, s sikerült is az egészet gond nélkül végigcsinálnom. Nem bénáztam, nem vertem le semmit idétlenül, nem öntöttem rájuk az ecsetmosó folyadékot, szóval semmi Bridget Jones-os fordulat nem történt. De ahogy elhagyta a küldöttség a standunkat, hátrabotorkáltam a sarokba, befordultam a fal felé, elnézést kértem a társaimtól, s pityeregni kezdtem. Nem tudom, éltetek-e már át ilyesmit? Egyszerűen csak kijöttek belőlem az érzések, amik a testemben voltak, s nem tudtam, de nem is akartam elfojtani őket. Egyszerűen túl sok volt ez nekem. Egy fél éve még meg sem fordult a fejemben, hogy ilyesmi megtörténhet velem: ott vagyok, az óceán túlsó oldalán, az évek óta az életemet jelentő tevékenység legjelentősebb éves eseményén, s az egész világ scrapbooktrendjeit meghatározó szereplőknek tartok termékbemutatót a saját oldalaimmal. A kiváló magyar termékek magukért beszéltek, természetesen. Nem lett volna sikerünk, ha nem olyanok, amilyenek - szuperek. De mégis én lehettem az, akire rábízták, hogy illusztráljam alkotásokkal a scrapbookos felhasználhatóságukat, s ezeket a munkáimat bátran bemutassam Amerikában. A termékek aszerint lettek kiválasztva, ahogy én javasoltam, s azokat az értékesítési s felhasználási érveket mondhattam el angolul, amiket Budapesten megfogalmaztam a próbaoldalak elkészítése után. Rám bízták, beleálltam a helyzetbe, s megcsináltam. S akkor jönnek "ezek", akiktől eleve le vagyok nyűgözve, s ők ez alapján döntenek üzletet.... Csoda, hát, hogy beleremegtem? ...

Na, ez a kis intermezzo nem tartott azért sokáig, kb. 3 perc volt. Jó is, mert utána még kétszer visszajött a csúcsvezető még néhány kollégájával (mindig másokkal). Mint társaimtól megtudtam, ez így szokott történni, ha nagy üzlet van kilátásban. Volt olyan alkalom, hogy mi nem is szólhattunk, illetve nem kérték, hogy szóljunk, mert a vezető saját maga mutogatta végig az oldalaimat munkatársainak. Közben (ájulat!) mindazokat az előnyöket hangsúlyozta, amiket én Budapesten említettem a Pentacolor döntéshozóinak a termékekkel kapcsolatban. Pedig ezeket az embereket nem lehetett volna elvakítani némi szemükbe hintett varázsporral, elhihetitek! A kiváló termékek megállták a helyüket. S erre mindannyian büszkék lehetünk.

A kiállítás harmadik napja tehát, nagy örömünkre végül úgy zárult, hogy sikerült egy olyan kétoldalú kapcsolatot előkészíteni, ami remélhetőleg hosszú távú együttműködéssel zárul, nem is akárkivel. Nyilván korai még előre örülni, de ez az egész így zajlott, ahogy írtam...

Ezt követően, a feszültséget levezetendő, "kiszöktünk" Klárikával a rendezvényről egy órára, hogy teljesíthessem nagyobb fiam kívánságát. Elugrottunk az Anaheim-i hokicsapat, az Anaheim Ducks csarnokába, pontosabban annak hivatalos boltjába. S bevásároltam egy rakat szuvenírt az én kis drágámnak (meg a másiknak, meg az apukájának) az NHL-es boltban. Vidáman tértünk vissza a rendezvényre. Ahol még szintén néhányszor el kellett mondanom a mondandómat. Örömtől ittasan zártuk a napot. Hol máshol fejezhettük be, mint Walt Disney legelső élményparkjának, Disneyland-nek az árnyékában?

A Downtown Disney egy olyan sétálóutca, ami a parkon kívül található, s semmi másról nem szól, mint a szórakozásról. Éttermek, családi szórakozóhelyek, szuvenírboltok és színpadok váltják egymást, cukormázas, túlzó, hatáskeltő, profi díszletekkel. De nekünk most pont ez kellett. Társaimmal együtt felszabadultan sétálgattunk, nevettünk, fagyit ettünk, én pedig vásárolgattam a gyerekeknek. Kellett ez a levezetés, egyfajta belső és külső ünneplés, mindannyiunknak. Nagyon szerettem, hogy nem rohantunk étteremben, hanem otthon koccintottunk négyesben, de előtte itt tettünk egy kört, s mókáztunk egyet...

Betértünk a Lego boltba is, ahol rengeteget fényképeztem. Ebből kettőt választottam. Az egyiken Aladin látható, akit a dzsinn megajándékozott egy repülőszőnyeggel..., a másikon én vagyok, kezemben a gyerekek ajándékával. Én vagyok a fekete szoknyás. :P

Szóval, így zajlott a legnagyobb nap. Örömmel osztottam meg veletek. Köszönöm, hogy eddig türelmesen vártatok rá. Még fogok jönni egy utolsóval, aztán áttérünk a Scrabook.hu felületére, mert sok-sok képet szeretnék mutatni a bemutatott újdonságokról is, de ezt már nem ennek a blognak a keretében, mert itt nem csak scrapbookosok járnak.

***FRISSÍTÉS***
E blogposzt megjelenése után e-mailben visszajelzést kaptam Holczer Györgytől, a Pentacolor Kft. cégvezetőjétől. Sorait ebben a bejegyzésben olvashatjátok: A Pentacolor Kft. vezetőjének gondolatai a CHA-szereplésről

Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:

Budaházi Brigitta/Gigi

9 vélemény érkezett eddig:

  1. alimenta írta...

    Teljesen érthető a megilletődöttséged! Jaj, olyan kíváncsi vagyok!!!!!! :)

  2. Ahogy mesélted én is majdnem elpityogtam magam mert volt már ilyen érzésem és ez mostanában történt így áttudtam érezni,hogy mit éreztél.Gratulálok a sikerednek tiszta szívemből :)

  3. Lolli írta...

    Gratulálok! Megható volt olvasni ezeket a sorokat.
    Szerintem az ragadta el őket, hogy beleélted magad. :D
    Nagyon lelkiismeretes vagy minden részletben. Vagy részlet gazdag... vagy egy gazdag részeg. :D

  4. Tina írta...

    Köszönjük a beszámolókat! Igen, teljesen ismerős és átélhető a meghatottság, az "ez mindennek a csúcsa, csordultig teltem" érzés... :-)))

  5. Trillucy írta...

    Nekem is "fojtogatta" az érzés a toromat,mert szinte Veled együtt voltam a helyszínen és éreztem amit Te.Az a diadal érzés amikor valami sikerül! Óriási Gigi,szerintem a lelkesedésed (is) ragadt rájuk és úgy gondolom,hogy ha az ember lelkes akkor az nagyon ütős tud lenni!! Nagy gratula Gigi!

  6. Kata írta...

    A végkifejlet előtt előttem is elhomályosodtak a sorok. Kellett egy kis idő, hogy folytatni tudjam. :) Elragadó és lelkesítő volt olvasni soraidat.

  7. Köszönöm szépen a kedves hozzászólásaitokat. Megható számomra, hogy ilyen önzetlenül velem örültök és támogattok. Ez erőt ad a további folytatásra, bár most, úgy érzem, kinőttek a szárnyaim.

  8. Gabi írta...

    Ahhhhh!!! Alig várom már a sok-sok folytatást! Minden téren!!! :-)