Amikor egyszer májusban elolvadt a világ

Kedves Olvasóim!
Itt a május! Számomra sokáig ez volt egyik legfantasztikusabb hónap. Emlékszem, még iskolásként is nagyon vártam már mindig, hogy május legyen, mert akkor már lehetett pólóban bicajozni, melegen sütött a nap, de még nem volt forróság (de azért szinte mindig lesültem pólóban nyár elejére... brrr :| hehe :D). No, és az sem volt mellékes, hogy a május már gyorsan ment, még egy-két dolgozat, júniusból még két hét és máris itt volt a vakáció!

Aztán 10 év munkával telt, akkor már a május mindig lassan cammogott, vártuk a szabadságolások idejét, emlékszem, volt, hogy csak augusztusban tudtam szabira menni. Ahh, "kibírhatatlan" volt a május, június, július.. :D

Majd családot alapítottunk, és ismét fantasztikussá vált, s azzá is maradt nekem egy életre a május hónap. 2002-ben Márkókámat vártam ebben a hónapban már nagyon... el is jött az én Drágám, szépen, időben 24-én (azaz 4 nappal előbb, de mit számított ez nekem!). Hosszú, kimerítő várakozás volt az utolsó 25 óra... de mennyire megérte.
Sok mindenre emlékszem erről az élményről. Amit most oldalba foglaltam ebből, az az ő első édes álma volt amit már az otthonunkban álmodott, s az én anyai érzésemről is szól kicsit. A cím, amit adtam neki: Elolvadt a világ... Az oldal kiindulási alapja a Scrapbook.hu májusi Pontgyűjtő kihívása volt, amelynek egyik ingyenes készlete Beszteri: WordArt (díszített idézet) csomagja. Ebből választottam a Zelk Zoltán idézetet (Talán még sokan emlékeznek a megzenésített változatára, ha nem, itt linkelem), ami engem is inspirált az oldal elkészítésére.

Zelk, ebben a Családi kör c. versében olyan jól lefesti, milyen az, amikor álom és ébrenlét határán "elolvad a világ". Számomra is megszűnt létezni a világ, mikor Márkó, ez a kis szeretetcsomag megérkezett. Profán megemlíteni, de olyannyira nem érdekelt mi történik azon a 35 nm2-en kívül, ahol töltöttem Vele az első 4-5 hetet, hogy amikor férjem unszolására lementem kicsit messzebbre császkálni, szégyenemre nem jutott eszembe a bankkártyám pinkódja sem. :) Sok barátnőm tudja már, mi ez az érzés, és talán most ők is bólogatnak. Ti pedig, kedves olvasóim, akik még nem éltétek ezt át, bízom benne, hogy vagy hamarosan átélitek, vagy pedig egy másfajta érzelem fogja betölteni és kiváltani ezt az érzést Bennetek!

A digitális scrapbook oldal, pedig amibe mindezt igyekeztem besűríteni, így fest:


A dizájnt valami pihe-puha, finom, halvány színvilággal képzeltem el, és ebbe az elképzelésbe Bíró Ági és Thurzó Kata papírjai tökéletesen beleillettek, ugyanígy Dido papírszél- és fényképszél-koptatása, Eszti egy szál magnóliája, pillangója és Janka alnyomata is.

Az volt a szándékom, hogy úgy jelenítek meg mindent, mintha egy kis zugban lennénk mit ketten. Én túláradó boldogságban, s közben óvva, védve Márkót. Ezért is emeltem ki a térbe a jobb sarokban lévő virágokat, mintha egy magnóliabokor közepén ülnénk. Nagyon szeretem ezt az oldalamat, örömmel mutattam meg Nektek. Az oldal nem jöhetett volna létre, ha nincs a Magnólia Blogvonat, aminek részei a fent említett elemek, és a Scrapbook.hu májusi pontgyűjtő kihívása.

A kihíváshoz én is készítettem 1-1 freebie-t, amit szintén a Magnólia készlet ihletett, így azokhoz illő színekben és az ahhoz korábban készített freebie-elemem felhasználásával raktam össze:


Letölhető a Scrapbook.hu regisztrált tagjai számára, innen.


Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Budaházi Brigitta/Gigi

Megjegyzések

Rucola Designs üzenete…
Gyönyörű oldal, Gigi.
Toni üzenete…
Pontosan érzem miről írtál! Gyönyörű oldalad született!
T üzenete…
Szívemből szóltál!! Gyönyörűséges oldal!!:D
Osli üzenete…
Csodaszép oldal, gyönyörű gondolatok.
NőiCsizma üzenete…
Nemcsak gyönyörű és megható, de át is érzem, miről írtál! :)
Era85 üzenete…
Nagyon megható oldal lett! Tudom, ismerem ezt az érzést, és szeretném még egyszer újból átélni! Annyira kellemesek ezek a pillanatok, hogy sose tudnám elfelejteni őket!
kreatívhit üzenete…
Remekül sikerült.10/10-es!
Noncsi üzenete…
Gyönyörű és megható oldal! :)