Évforduló reneszánsz módra

Kedves Olvasóim!

Sajnos pont a scrapbookozásra mostanság kevés időm marad, így a személyes élmények stílusos beszámolója erről a blogról is elmaradt az utóbbi hónapokban. De ma olyan klassz dologban volt részünk, hogy gondoltam, egy picit rendhagyó formátumban, de megosztom Veletek.
Visegrádon, a Reneszánsz étteremben jártunk Matyival és a gyerekekkel, megünneplendő 9. házassági évfordulónkat. Ma volt ugyanis 9 éve, hogy templomi szertartás keretében összeházasodtunk. Fél hónappal ezelőtt pedig a 10 éves évfordulónkat ünnepeltük.
Négy óra előtt értünk Visegrádra. Ezt a képet Márkó készítette rólunk :) :

Az étterem teljesen üres volt - holt szezonban, szerdán 4 órára ugyan ki foglal asztalt? A felszolgáló körbemutatott: "Válasszanak, tessék bármelyik asztal, amelyik tetszik!" Mondtam is Matyinak, ó, nem kellett volna az egész éttermet lefoglalni... :D

Aztán leültünk egy ablak melletti asztalhoz és kaptam egy szép csokor virágot. 9 szál vörös rózsát.

Aztán kezdődött a móka. A felszolgáló egyből hozott két palástot a mi két kis királyfinknak, akik már a papírkoronától is odáig voltak (emlékeztek rá, hogy tavaly is kaptak). Egy pillanat alatt Márkó udvaribolonddá, Bali pedig királlyá avanzsált. Kis idő múltán mi is rátaláltunk egy-egy nekünk tetsző jelmezre és így, az üres étteremben vidáman szórakoztunk. Egy-egy fotó erejéig királlyá, királynővé válhattunk. Vicces volt ebbe a ruhába bújni, nevettük is, hogy termetileg óriássá teszi az embert (legalább is a képekről visszanézve).

Aztán következett a finomságok tömkelege. A spárgakrém-leves után lovagi tálat rendeltünk 3 személyre, gondolván, hogy az iskolai, óvodai ebéden már jóllakott csemetéink bizony nem sokat fogyasztanak majd. Szinte jól gondoltunk. Bali "hozta a formáját", Márkó szintén. Utóbbi emberes adagot fogyasztott, Balikánk pedig mindenből egy madárkának valót. Hamar ott is hagytak bennünket, és jókat játszottak - természetesen királyosat és udvaribolondosat. :) Persze, a jogar volt a fő attrakció. Bali alig tudott megválni tőle.

Ó, erről egy édes mondata eszembe is jutott. Van ennek a kelléknek a rúdján alul, ilyen fémdísz, rátét gondolom, hogy még valósághűbbnek tessék. Nos, a mai kor gyermeke mit kérdez? "Apa, ezt a gombot ha megnyomták, akkor mi történt?" :D Szerintem azt hitte, hogy valamiféle Jedi-kard. Nagyon édes volt. Márkó, persze a maga módján pózolt vele... (aha, most látom, ezen a képen látszanak is a gombok!).

A kedvenc gyerekes képem a következő:


Nem gyerekes pedig ez:

Nálam ma, és mindig ő a király. Király Mátyás. Mátyás, király. Most más ne figyeljen ide! Köszönöm ezt a mai napot, és a 9 évet, meg a 10 évet is Neked. Klassz vagy. :*

Így zajlott a mai délutánunk. Örömmel osztottam meg Veled, aki rendszeresen visszatérsz és olvasod a bejegyzéseimet. Így volt a legegyszerűbb és leggyorsabb elmesélnem. Oldalt pedig remélem fogok majd belőle készíteni. Talán olyasmit, mint ez itt:



Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi