Olvasgató avagy elmaradásaim 2.

Kedves Olvasóim!
Folytatom az elmaradásaimat. Kovaxka kérdezte, hogy mit olvasok, pontosabban, a következő játékba invitált: Mutassam meg mit olvasok épp, és idézzem a könyv 163. oldalának 5. mondatát. Íme:



Marquez: Macondóban hull az eső
"Persze, ha annyi éven át eszi a puszta földet,
és annyi asszony mellett álmodozik egy kis kertről,
ahová a virágait elültethetné,
az ember végül is hajlamos lesz rá, hogy ilyen dolgokat érezzen,
sőt hogy el is higgye, hogy mindez nem merő képzelődés."

Ahh, tipikus marquezi mondat.... nem? Nagyon tetszik ez a könyv. Ez is az egyik áldása annak, hogy házasságkötésünkkor egyben két olvasni szerető ember könyvtára is egyesült... Nemrég számoltam, hogy 700-nál is több könyvünk van. Néhány napja, olvasnivalót keresve bukkantam rá erre a könyvre, amit nem is tudtam, hogy megvan, lévén Matyié volt. Teljesen klassz azoknak, akik szeretik Marquez felnőtteknek szóló, szövevényes, sokszor meghökkentő és szívszorító, de mindenképp emberközeli és megindító meséit. Én igen. Az ebben a kötetben helyt kapott elbeszélésekben és kisregényekben, melyek korai munkái, már felfedezhetjük a később írt Száz év magány majdani szereplőit és helyszínét, Macondót. Élvezetes, értékes, mély olvasmány. Nem egynyári és nem egyolvasásnyi, az biztos. Szeretettel ajánlom mindenkinek.

Itt is továbbadnám sok-sok embernek a stafétát, de azt hiszem már mindenkinél járt, akit csak ismerek, hogy blogot vezet...

Köszönöm, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi

Megjegyzések

Rucola Designs üzenete…
Márquez: nagy kedvenc. Minden mondata gyönyörű. A Száz év magánytól eltekintve csak az új kiadású sorozat van meg, így ezt a kötetet nem is ismertem. :)
Ányi üzenete…
Jó volt olvasni :-)
Remélem, vége van a standby üzemmódnak :-)