A nap, amire vágytam...

Kedves Olvasóim!

Régóta hallgattam itt a blgomon. Talán jópáran tudjátok miért, de, ha valakik nem, most kiderülhet Számotokra is.

Negyed óra múlva véget ér az egyik legszebb nap az életemben... Hogy mondhatnám el, mit érzek, hisz ilyesmit talán az ember gyerekkorban érez utoljára, amikor karácsony vagy születésnapja előtt kíván valamit, és amikor kibontja a dobozt, ott pislog a csomag alján a vágyva-vágyott ajándéka.

Egy felnőtt ember az élettől is kaphat ajándékokat, ha el meri fogadni és mer neki örülni. Beteljesült álmokat megélni pedig csak csendes boldogságban lehet.
Ma sokszor éreztem ezt. Elfogadtam, merek örülni és boldog vagyok.

Ezúttal nem csatolok a bejegyzésem mellé albumoldalt. A kedvenc szavamat is csak egyetlen, de innentől számítva már a legjelentőségteljesebb kontextusban használom:

Ma elindult a Scrapbook.hu.

Hálatelt szívvel köszönöm ezt a napot Annak, akinek, akiknek köszönhetem - és azoknak is, akik majd csak ezután jönnek, és kiknek eztán köszönhetem, hogy létezni és élni fog. Köszönöm.

Várok mindenkit, hogy holnaptól velünk együtt örüljön és ünnepelje velünk az életét az oldal baráti közösségében.

Köszönöm, hogy ma is itt jártál.
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi