5

A csukott szemű kisfiú (1.)

Kelt: 2007. október 22., hétfő Téma: Bejegyezte: Budaházi Brigitta

Márkónak, úgy körülbelül egy évig, volt egy aranyos szokása: minden alkalommal, ha tudott arról, hogy fényképezzük (pláne, ha azt kértük, hogy figyeljen ránk), a vaku villanásának pillanatában becsukta a szemét. Nem szorosan, hanem lazán, mintha aludna. Kedvesen lehunyta. Ez az egész csak egy pillanatig tartott, és olyan gyorsan tette, hogy a fénykép készítése közben mi észre sem vettük. Akkor láttuk csak meg, mi történt, amikor előhívattuk a képeket.

Eddig ezek a képek egy sárga, fotós borítékban lapultak. Valahogy nem kívánkoztak bele a "hagyományos" fotóalbumba. De nemrég elővettem őket. Ahogy végigmosolyogtam mind a 32 csupa csukott szemű képet, azt gondoltam: ha erről az időszakról csak ilyen fényképeink vannak, miért ne készíthetnék egy albumot csak ezek felhasználásával? :) Hiszen ezeken is Ő van, sőt, az egyik legjellemzőbb tulajdonságát örökítik meg. Legyen hát egy ilyen mini-albumunk! A címe pedig: A csukott szemű kisfiú.

A képeken az első három oldalpárt mutatom be, a részletképek pedig több oldalról származnak. Az egészet egy hagyományos, felülről bebújtathatós fényképalbumba rendeztem, amelyet bármilyen fotós üzletben lehet vásárolni néhány száz forintért. Ez itt 10x15 cm-es fényképekhez való. Az album minden oldalát natúr színű alapkartonra készítettem el, egy adott papírkollekció színes kartonjaiból és albumpapírjaiból "gyártott" kiegészítőkkel (Die Cuts with a View - All Occasion Kit). Kék-zöld-fehér-natúr szín vonul végig mindenütt, hogy az album összhatása ne változzon, és, hogy a "kisfiús" színek megmaradjanak.

Ebből a színkombinációból választottam a kiegészítő szalagokat, gombokat, miltonkapcsokat. A címfeliratokat szintén hasonló színű, kissé struktúrált felületű kartonra nyomtattam, majd művészkéssel vágtam körbe (elég aprólékos munka volt, de a végén amikor elkészült, nagyon tetszett és egységessé tette az albumot). Az oldalakon nagyjából ugyanazokat a díszítőelemeket variáltam végig. 5x5 cm-es négyzeteket vágtam ki az összes albumpapírból, lekerekítettem a sarkokat és körbekrétáztam a széleit.

Fehér lakkfilccel nyomtam ide-oda pontsorokat, hol díszítésként, máshol pedig, hogy vezessem vele a tekintetet. A dátumokat mindenütt egységesen egy-egy cimkére írtam fel, amit mindenütt halvány színű miltonkapoccsal rögzítettem. A hónapok múlását kilógó fülek jelzik. Nagyon jól mutat a kész album, ahogy ezek a fülecskék kikandikálnak. Ahol elfért, egy gumis végű ceruza és egy világoskék bélyegzőpárna segítségével köröket is pecsételtem. Egy helyen, Márkó nevének kezdőbetűjét egy régi fényképkeret megmaradt akasztójára ragasztottam, és egy szalaggal díszítettem. Ezzel sikerült egy szuperolcsó és dekoratív díszt is "összehozni". :)

Ezzel a mini-albummal is szeretnék buzdítani mindenkit, aki még csak ismerkedik a scrapbooking-gal, és talán még nem mert belevágni, szóval rávenni arra, hogy kezdjen bele az első albumjába! Nem muszáj egyből "nagyban" kezdeni. A 30x30 cm-es albumlapokon jó nagy hely van, az igaz, de a teret kitölteni, úgy hogy ne essen szét a kompozíciónk, nem olyan könnyű. Ha kicsiben elkezdjük, néhány egyszerű dísszel, hamarabb sikerélményünk lesz --- magunk előtt! Mert abban TUTI biztosak lehetünk (ezt tőlem szóban már sokan hallották...!), hogy BÁRKI a családból, vagy a baráti társaságunkból ha megnézegeti, annak tetszeni fog. Hogy miért vagyok ebben biztos? Mert szeretnek bennünket! Mert olyannak mutatjuk meg, akihez nekünk bizalmunk van. Mindenki szívesen nézeget aprólékos gonddal készült, csini dolgokat. Pláne, ha olvasgatni is lehet, szemlélni, beszélgetni vagy gondolkozni róla. És, ha egy számunkra kedves személy dolgozott vele, akkor nem fogjuk neki azt mondani, hogy, "Na, hallod, erre még az időt is kár volt pocsékolnod!" --- Ugye, hogy nem? Remélem, most felnevettél... :) Neked sem fogja senki ezt mondani! Meg fog dícsérni érte az, akinek megmutatod, akinek meg odaajándékozod, az pedig el fog olvadni. Hidd el! :) A saját stílusunkat pedig egy kis gyakorlattal hamar ki lehet alakítani.

Vágj bele! Élvezni fogod! Sok sikert kívánok hozzá!

Örülök, hogy ma is itt jártál!
Szeretettel üdvözöllek:
Gigi

5 vélemény érkezett eddig:

  1. Kata írta...

    Egy újabb remek munka! És hogy az elrontottnak hitt képekből milyen csodákat lehet kihozni, nem is gondolná az ember, amíg nem próbálta ezt a technikát.
    Nagyon tetszett ez a bejegyzésed (is)! És várom a folytatást :-)

  2. Szilvi írta...

    Szerintem nagyon édesek ezek a képek! Olyan jót mosolyogtam rajtuk.

    És nagyon kellemes ez a színösszeálítás. A hagyományos kis album újszerű felhasználása pedig marha jó ötlet!!! Megjegyeztem ;)

    Megírnád nekem e-mailben egyszer, hogy hol szerezted be a sarkok kerekítésére használt lyukasztót? Eddig sehol nem jártam szerencsével.
    Kíváncsian várom az újabb alkotásokat!

  3. Pamina írta...

    Én gyerekeim mindig vigyorogtak már kicsiként is, mikor meglátták a gépet, nem lehetett olyan képet csinálni, hogy ne pózoltak volna :D

    GigiDrága, akartam Neked pü-t küldeni, de kivág a fríveb: megkaptam a könyveket, nagyon hálás vagyok :) írj nekem majd lécci pontos összeget és számlaszámot! Köszönöm :)*

  4. Névtelen írta...

    Zsuzsi voltam az előbb :O

  5. franci írta...

    Olyan szép ez is! Felírtam a megvalósítandó terveim közé. Bár nekünk sincs ilyen sok csukott szemes fotónk, de a részletes leírásod alapján egy babás albumot én is megpróbálok. A (Die Cuts with a View - All Occasion Kit) pedig csúcs. Egyszer majd talán nekem is lesz hasonló. :)